Eseménynaptár
2019. október
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
2019.10.16. - 2019.11.18.
Budapest
2019.10.12. - 2020.02.12.
Veszprém
2019.10.05. - 2019.11.30.
Hódmezővásárhely
2019.09.28. - 2020.01.15.
Győr
2019.09.27. - 2020.02.02.
Budapest
2019.09.19. - 2020.02.28.
Balassagyarmat
2019.09.19. - 2020.01.05.
Budapest
2019.09.19. - 2019.10.23.
Budapest
2019.09.19. - 2019.10.23.
Budapest
2019.09.18. - 2019.11.17.
Budapest
2019.09.18. - 2019.11.17.
Budapest
2019.09.17. - 2019.12.10.
Székesfehérvár
2018.09.14. - 2019.12.31.
Budapest
2012.03.01. - 2012.03.31.
Vác
2012.02.01. - 2012.02.29.
Miskolc
2012.01.22. - 1970.01.01.
Budapest
2011.10.04. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.10.01. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.10.01. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.09.30. - 1970.01.01.
Nagykáta
Gül Baba Türbe és rózsakert - Budapest
A Gül Baba Türbe bejárata
Cím: 1023, Budapest Mecset utca 14. (bejárat: Türbe tér 1.)
Telefonszám: (1) 237-4400
Nyitva tartás: A Gül Baba Kiállítóhely és Kulturális Központ hétfő kivételével minden nap 10-18 óráig látogatható. A kertet nyitvatartási időn kívül is látogathatják az érdeklődők.
A Rózsadomb délkelti lejtőjén - támfalakkal övezett kis kertben - áll Gül baba síremléke. Gül baba - kinek híre ma is jól ismert az egész mohamedán világban - a kis-ázsiai Sivasz tartomány Merzifun városában született. Az iszlám egyik szerzetesrendjének - a bektasi dervisrendnek a tagjaként a szultánok egész sorát szolgálva hirdette a Korán igéjét.

A rendet, melyhez tartozott, Hadzsi Bektas Veli alapította a XIV. század elején. Központi kolostoruk (tekkéjük) - ahová az alapítóit is temették és amely ma múzeum - a törökországi Hadzsi Bektasban van. A rend tagjai és a janicsárok között igen szoros kapcsolat alakult ki az idők folyamán. A rendtagok - a dervisek - békés időben földműveléssel és iparral foglalkoztak, avagy a művészetek valamely ágát művelték kolostoraikban, a „tekké”-ben, a háború idején azonban karddal a kezükben igazi „hitharcos”-ként küzdöttek az iszlám seregeinek győzelméért, s lettek „gázi”-vá - győztessé -, avagy „sehid”-dé, vértanúvá.

Gül baba alakja köré már a török világ kezdetén a legendák sűrű szálai fonódtak. Neve - amely magyarul „Rózsa Apó”-t jelent. Evlia Cselebi török világutazó és történetíró szemléletesen írja le Gül baba halálának legendás körülményeit. 1541. szeptember 2-án - egy pénteki napon - a várost elfoglaló Szulejmán szultán nevére és tiszteletére dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban - a mai Mátyás templom - a győzelemért első ízben tartott hálaadó imádság közben érte utol a halál Gül babát. Temetésén mag a Szulejmán szultán is részt vett. Szulejmán el kanuni - „Törvényhozó” Szulejmán szultán a legenda szerint úgy adta át Budát a város első török urának, Szulejmán pasának, hogy: „Gül baba” lévén Buda őrzője, az ő gondoskodása ügyeljen fel rá!”

A türbét (sírépítményt) a harmadik budai pasa, Jahjapasazáde Mehmed építette a sír fölé az 1543-48 közötti időben. Az építmény alaprajza szabályos nyolcszög. Külső homlokzati fala szépen faragott homokkőkváderekből falazott, s egyetlen díszét csak az oldalfalakat tagoló tükörmezők képezik. A türbét félgömbkupola fedi, amelyhez az átmenetet a belső térben is látható - s annak egyetlen díszéül szolgáló - vak szamárhátívsor alkotja.

Síremlékét ma az újkori Wagner-villa maradványai között kialakított fedett oszlopcsarnok övezi. 1914-ben műemlékké nyilvánították. Az első műemléki felújítása 1918-ban fejeződött be. Magát a türbét az 1962-es helyreállítás során végzett kutatás eredményei nyomán állították helyre Pfannl Egon építész tervei alapján. Ekkor bontották ki az ajtónyílás fölötti felülvilágítót és állították helyre a türbe egyetlen kőkeretes - felül szamárhátíves felülvilágítós - ablakát is, valamint fedték be a kupolát vörösrézlemez burkolattal. Vörösmárvány padozata is akkor készült. A folyamatos állapotromlás után az 1990-es években került sor a türbe újabb felújítására.

Gül baba sírja a török időkben sűrűn látogatott zarándokhely volt. A sírt Evlia Cselebi is felkereste, amikor 1660-64. között Budán járt. Látogatásának emlékét megörökítette a türbe falára írott néhány rögtönzött versben, amely a visszafoglalást követő átalakítások során semmisülhetett meg. Szövegüket csupán Evlia művéből ismerjük. Ugyancsak ő írta le a türbe gazdag és díszes berendezését, mely a török időket követően elkallódott.