A tájház 1880-ban épült. A mestergerendán 1880. május 7. felírás olvasható. Eredeti tulajdonosa Markovics Károlyné sz. Egri Anna. Őt megelőzően szüleié: Egri Jánosé és feleségéé Varga Borbáláé volt, akik vásárlás útján jutottak a házhoz, 1978-ban az ónodi Községi Tanács kezelésébe került.

1981-ben eredeti állapotának megfelelően tatarozták. Ennek tervét és műszaki irányítását Noll Tamás és Thona Ágnes építészmérnökök társadalmi-munkában, a beruházást az Országos Műemléki Felügyelőség és B.A.Z. Megyei Idegenforgalmi Bizottság támogatásával a Községi Tanács, a kivitelezést a helyi Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet végezte. Az 1982-ig elhelyezett berendezési tárgyakat a község lakossága ajándékként adományozta. A tárgyakat Utry Attila által szervezett és jelenleg is patronált. Honismereti Munkaközösség keretében Ágoston István és Barázda Eszter, lelkes támogatókkal gyűjtötték össze. A konzerválás és berendezés szintén előbbiek társadalmi munkája. Az udvar rendbetételében a KISZ tevékenykedett.

Északi háztípus, mely eredetileg az egyhelyiséges, belső fűtésű kemencés lakóház előbb nyitott, majd később zárt előtérrel bővülő formájából alakult ki. Háromhelyiséges alaprajzi egység jellemzi: a lakószoba és a kamra, ahová a kettő között kialakított előtéren - pitvaron - át lehet bejutni. A lakószobának és kamrának a szabadba ajtója nem nyílt. A háromhelyiséges alaprajzi egységet, az utóbbi két évszázad építkezéseivel megegyezzen - az istállóinak lakóépülethez való egybeépítésével bővítették. Közös tetőszék alatt helyezkedik el, bejárata az udvarról nyílik.

Tetőzete, szarufás kakasülős szerkezet. Tetőformája: nyeregtető, mely déli végén kontyolt, északi végén felül csapott, jellegzetes oromzattal. Ezt az északi oromzatot paticsfal alkotja, melyből középen kb. 3m2-nyi lesarkított négyzet alakú terület tapasztatlan, a padlástér szellőztetése végett. A patics-oromzat egy méter vissza-ugrást mutat a homlokzattól. Fedésre nádat használtak. A deszkavázas kémény, kívül szintén náddal borított, deszkatetővel ellátott. A mennyezet gerendáit középen, hosszirányban, belül végig futó mestergerenda tartja. Tornác nincs, az eresz szélesebben kiül".

A ház alapja k", alapterülete 80 m. A falak vályogból készültek, tapasztással simítva, kívül-belül mésszel fehérre meszelve.

A szobát három ablak világítja meg. Kettő a homlokzaton szimmetrikusan helyezkedik el, egy pedig az udvar felé néz. A fűtést a konyhából táplálható boglya-kemence biztosítja, amely a szobát sarkában áll és ül, padka veszi körül.

A konyha vagy pitvar szabadkéményes. A bejárati ajtón kívül a szobába és kamrába vezető ajtó tagolja, valamint a rajta is keresztül futó mestergerenda, mely elválasztja a szabadkémény építményétől. A szabadkémény deszkavázú és tapasztott, padlásfeljáró-nyílás is található benne. A szobát fűtő kemence konyhai ajtója előtt főző-padka látható hamus-lukkal. Asztalszerű felületet képeztek ki, amelyen nyílt tűzön lehetett főzni. Tároló helyiségként használt kamra, a konyhából nyílik.

Az udvar felé kisméretű ablaka van. A gerendára kamrarúd van erősítve. Az istálló közös alaprajzi egységben, egy tető alatt van a lakóházzal. Kisméretű ablak világítja meg. Kisebb mint a kamráé. Ide épült a jászol, mely az állatok etetését szolgálta. A kamra felöli falán kis fali-fülke, vakluk látható. A lakó-helyiségek padlózata döngölt, tapasztott föld. Az utca felöl fonott sövénykerítés készült.