Egy-egy településen a falu kútja társadalmi színtérként is szolgált: a vízért járók - ha először találkoztak - köszöntötték egymást, a további találkozások alkalmával pedig már beszélgettek is közösnek vélt témákról. Sőt szerelmek is szövődtek a kútnál: ha fiú és lány találkoztak ott, megismerkedtek. A fiú ilyenkor segített a lány kannáját vinni egészen a házuk kisajtajáig. Előfordult, hogy házasság is lett a kútnál való találkozásból.

Az üzemen kívül helyezett, néhány éve "árválkodó" víztoronyt talán másra nem is lehetett volna stílusosabban felhasználni, mint a kutak történetét feldolgozni benne. Az érdekes témán túl, a kiállítás sikerének másik oka a köralakú építményben történt szakszerű kialakításában keresendő. Az oldalfal 2,5 méter magasan borítást kapott: szeletelt farostlemezzel, majd a helyi bútorgyártól tablónak adományozott selejt szekrényajtók függőlegesen lettek elhelyezve fél méteres közökkel.

A környezetvédelmi sarokban láthatóak tablók, képek, preparált madarak, köztük egy életképszerű jelenet, amint a görény éppen megfog egy madarat. Alatta a következő áll: "Egy kegyetlen természeti törvény: az egyik állatnak el kell pusztulni ahhoz, hogy a másik megmaradjon."