Szederkény neve 1268-ban bukkant fel, 1332-ben Szent Miklósról nevezett temploma volt. Középkori birtokosai a Czudar család tagjai voltak, a XVII. század elejétől a Rákóczi, Erdődy és Fáy családok. A reformáció után (1595-ben) református templomáról szólt az összeírás, de ennek a templomnak sorsáról semmit sem tudunk.

1621-ben református lelkésze volt, de nem sokkal később a falu a török dúlásai miatt pusztává lett. Ezután Lorántffy Zsuzsanna hajdúkat telepített Szederkénybe, akik 1651 után fatemplomot építettek. E templom javításának évszámai: 1732, 1761, 1781. Mai késő barokk stílusú templomát 1792-99 között építették. Nyugati homlokzat előtti tornyának építése 1810-ben fejeződött be. A szószékkorona 1878-ban, a Mózes-szék 1879-ben, az úrasztala 1880-ban készült. A templom kelet felé félkörívesen zárul, a belső mennyezete sík, vakolt. Kecses toronysisakját az 1970-es években átépítették, ezzel elrontották az eredeti szép órapárkányos toronyformát, a torony magassága ma 29 m. Az északi falon láthatjuk az I. világháborús emléktáblát. 1970-90 között a szocialista Leninváros óvárosa volt a község, azóta Tiszújváros óvárosi városrésze.

A 648 és 350 kg-os harangokat Ducsák István öntötte Őrszentmiklóson, a nagy felirata: „Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom! Újraöntette a tiszaszederkényi református egyház. 1964-ben.” A kicsié: „Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget! Újraöntette a tiszaszederkényi református egyház 1962-ben.”