A korabeli források arról tanúskodnak, hogy az idetelepített németek első házaikat a középkori templom körül építették fel. Ezek vályogból készültek, s csak a legszükségesebb tér kialakítására törekedtek. A zsindelyfedés is korábban általános lehetett, mert a fában gazdag vidék ehhez bőven adott anyagot.

A legrégebbi vonásokat őrző ún. "Titz-ház" a falu közepén (Kossuth L. u. 2.) a XVIII-XIX. sz. fordulóján épült. Néhány XIX. század eleji épületen (Kossuth L. u. 39., Rákóczi u. 69.) azonban már fellelhető a bevándorló németek eltérő ízlése. Ezek a meredek tetőhajlású, magas homlokzatú lakóházak az utca felé két fatáblás ablakkal nyílnak. Alaprajzi elrendezésük szoba+konyha+szoba, esetleg kamra. Jellegzetes a környékről bányászott lapos kőből felrakott kerítés.

Mecseknádasd faluképét a XIX. századtól lassan a méreteiben is nagyobb, többszobás, konyhás, hosszú tornácos épületek sora alakítja. E házak utcai homlokzata csonkakontytetős, ún. "keretes" (vakolatdísz a falsík díszítésére, az ablakkeret hangsúlyozására, rendszerint eltérő színnel festve). Később a tornác kötőgerendáit esztergáltfaoszlopok tartják. A mecseknádasi Tájház is - mely a szép fekvésű ,"Vogelberg"-en áll - a népi lakóházak e kategóriájába sorolható. Kiállításnak az 1891-ben épült, volt Gungl-féle kocsma jellegzetes, faoszlopos tornácú háza ad helyet.

L. Imre Mária