A 18. század első felében a Duna völgyének német nyelvterületeiről történt betelepítések keretében érkeztek németek Kismarosra, amely a Dunakanyarban, a Börzsöny lábánál terül el. A lakosság sokáig zárt etnikumot alkotott. A 20. század elejéig teljesen, 1945-ig részben megőrizték német anyanyelvüket. Az iskolában a tanítás két nyelven folyt, magyarul és németül.

A volt népiskola 1900-as évekből származó épületében található Kismarosi Sváb Muzeális Gyűjteményben (korábban: Falumúzeum) 1993-tól állandó kiállítás tekinthető meg a falu 19. századi és az azóta eltelt életére jellemző tárgyakból, iratokból, képekből. A kiállításon láthatjuk a német ősök praktikus háztartási eszközeit, függönyöket, csipkéket, babakelengyéket, csipkés ágyneműt és konyhai falvédőket.

Rekonstruáltak egy sváb női népviseleti ruhát is. A mélyen hívő, katolikus vallású kismarosiak által 1827-ben megépített templomból származó ereklyékből és régi kegytárgyakból bemutatnak gótbetűs imakönyveket, öreg miséző- és ministránsruhákat, hajdani templomi zászlókat, feszületeket. Kiállítottak még régi tankönyveket, német és magyar nyelvű bizonyítványokat, kottákat is.

A látogatók megismerhetik a mezőgazdaság, a szőlészet és borászat szerszámait, eszközeit is. A 19. században megkezdődött iparosodás kőműves, ács, asztalos és kádár szakmáinak munkaeszközeiből is látható néhány.

A nagyrészt digitalizált fotógyűjtemény tablóinak főbb témakörei: óvodai és iskolai csoportképek, egyházi rendezvények, cserkészek élete, a földművelés múltja és jelene, szőlészet és borászat, esküvői képek, kismarosi családok.

Két nagy tablón helyezték el az 1945-ben Szovjetunióba "málenkij robot"-ra elhurcolt nők és férfiak képeit.

A látogatók által is lapozható további két fotótablóegyüttesben megtekinthetők a "Kismaros borászati múltja és jelene" és a "Fotókiállítás kismarosi esküvőkről (Kezdetektől napjainkig)" című fotókiállítások.