A komlói múzeum alapítója néhai Kutnyánszky József 1933 májusán érkezett az akkori faluba, hogy a körjegyzőségen megkezdje munkáját. Egy éves Sásdi távolléte után 1938-tól ismét írnokként dolgozott Komlón. Életét végképp' ehhez a faluhoz kötötte. 1942-től már segédjegyzői pozícióba került. Ekkor merült fel előszőr benne a falu nagyközséggé nyilvánításának gondolata, de a kivitelezést a II. világháború és velejárói - a katonai behívó, a bevonulás és a hadifogság -megakadályozták.

Immár a pécsváradi járás főjegyzőjeként szemtanúja volt 1948. május 20-án az ún. "Kossuth II." aknai mélyépítés ünnepélyes kezdetének, s ekkor tudatosult benne: "... ütött a komlói paraszti életforma utolsó órája."

1950-től a Mecseki Szénbányák Nemzeti Vállalat főtisztviselőjeként követte nyomon a bekövetkező gyökeres gazdasági, társadalmi változásokat. Sok segítséget nyújtott dr. Babics Andrásnak, aki ekkoriban a komlói kőszénbányászat történetét kutatta. Sokat beszélgettek együtt - legtöbbet a paraszti élet "végóráiról". Félő volt, hogy mindez örökre elveszhet, hiszen az egész főutca eltüntetéséről szóltak a hírek. Tőle hallotta előszőr: "Csináld meg a komlói múzeumot!"

A lecke tehát feladatott. Az idő múlt, a régi falu lassan eltűnőben volt. Kutnyánszky József pedig munkához látott.

1954 januárjában tárgyalta a tanács végrehajtó bizottsága a múzeum ügyét. Március 1-én a múzeumi főosztály őt bízta meg a "komlói múzeumi gyűjtőhely" vezetésével, melyet 1975 szeptemberéig nagy lelkesedéssel, precizitással irányított. Munkáját sokan segítették: a Komlói Szénbányászati Tröszt, az Országos Földtani Intézet, Klausz Gyula, Kovács István, dr. Wein György, Léda Árpád, dr. Rihmer László, dr. Dombay János, Vass Zoltán.

Az első állandó kiállítás 1955. szeptember 3-án nyílt a Zrínyi Művelődési Ház épületében. A gyűjtőkört illetően visszaemlékezésében ezt írja: "... igen nagy súlyt helyeznék az ásványok, kőzetek, egyes ősmaradványok gyűjtésére, mert Komlón többszáz tanulót oktató bányászati szakiskola működik. A másik gyűjtőterület a helytörténet lenne. Komló igen régi település.
... A helytörténeti anyagban kapnának helyet a földművelés emlékei, a paraszti életforma emlékei, konyhaeszköszök, bútorok... Ugyanitt helyeznénk el a bányászati emlékeket, eszközöket, bányalámpákat.
... Könyvtár létesítésére is gondoltam, gyűjtenék folyóiratokat, szaklapokat is. Gondoltam fotóanyag gyűjtésére is."

A majdnem 22 esztendő munkájának eredménye: 3159 tárgy, 39 féle folyóirat, 813 könyv, 813 darab fotó.

Ezt a tevékenységet folytatta 1975-től 1991-ig Cserdi András már a Május I. Művelődési Házban. A sorban harmadik múzeumigazgató dr. Erdődy Gyula a harmadik helyre, a jelenlegibe költöztette az elődei által összegyűjtött anyagot.

1992 a költözés éve volt. A helyi sajtó "Láthatatlan múzeum" címmel ízelítőt adott a leendő állandó kiállítás anyagából. Az általa szervezett "Gondolkodó Klub" jeles előadókat hívott meg; az érdeklődők várakozással készültek az új múzeum megnyitására a Városház tér 1. szám alatt, a volt pártház épületében.

A Tájak Korok Múzeumok helyi csoportja Németh István vezetésével, a Komlói Újság Szerkesztősége és a múzeum dolgozói várostörténeti játéksorozattal hívták fel a figyelmet a Városi Helytörténeti Múzeumra, mely végre méltó helyére költözött.

A jelenlegi állandó kiállítást 1993. szeptember 2-án Göncz Árpád köztársasági elnök adta át a nyilvánosságnak: "...Büszke vagyok, hogy írhatok elsőként emlékkönyvük szűz lapjain, s kívánhatok e városnak, múzeumának munkás és sikeres hétköznapokat, vidám ünnepnapokat.
Meleg szeretettel: Göncz Árpád"

(Szöveg: Jakab Józsefné)