Ibafa - a Zselici dombok közt megbúvó, szép fekvésű, kis falu - Baranya megyében, Szigetvártól nem messze, északkeleti irányban található. Első okleveles említése 1425-ből való. Ibafa Szigetvár eleste után elnéptelenedett. Az 1700-as évek közepén horvátok, majd németek települtek a faluba. A ma is álló katolikus templomot 1865-ben építették. A falu hírnevét e templom plébánosának köszönheti, aki fapipájával tette Ibafa nevét közismerté.

A hagyomány szerint Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt a falu plébánosa, nagyon szeretett pipázni. Ez adta az ötletet barátjának, Roboz István újságírónak a mondóka megírásához, amely már az 1900-as évek elején szerepelt iskolás könyvekben, mint nyelvtörő. 1931-ben megszületett az ismert szöveg zenei feldolgozása is, Komjáthy Károly - Emőd Tamás - Török Rezső: Ibafai lakodalom című operettjében. Ettől kezdve az ibafai pap és pipája az érdeklődés középpontjába került.

Ekkor Sarlós (Schlahter) Ferenc volt az ibafai plébános, akinek viszont nem volt pipája, ezért hívei egy szép fapipával ajándékozták meg őt. A pipát Gerber Béla iparművész készítette 1934-ben; teljes egészében (kupakjával együtt) fából készült, nagyméretű, különleges és egyedi darab. Ettől kezdve az ibafai plébánosok sok szép pipát és más dohányzástörténeti relikviát gyűjtöttek össze. A gyűjtemény legbecsesebb darabja az eredeti "ibafai papi fapipa", amelyet a pipagyűjtemény más jeles darabjaival együtt a Pécsi Püspökség őriz.

Az ibafai Pipamúzeum kiállítása a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának dohányzástörténeti gyűjteményét tárja az érdeklődők elé. A gyűjteményt Dankó Imre múzeumigazgató hozta létre az 1960-as években. A dohányzás múltját felidéző tárgyak főként vásárlás útján kerültek Pécsről, Baranya megyéből és az ország más részeiből (pl. Debrecenből, Győrből, Budapestről, Pécsváradról, Szigetvárról) a gyűjteménybe. Sok pipát vásároltak akkoriban a Bizományi Áruház Vállalattól, a hazai kőrösi gyökérpipák bemutatásához pedig egy budapesti pipaszaküzletben szerezték be a jellegzetes darabokat.

Az 1968-ban nyílt kiállítást 1976-ban, majd 1987-ben - B. Horváth Csilla muzeológus vezetésével – átépítették, korszerűsítették. Láthatók itt szépen faragott tajtékpipák, tömbösítési eljárással készült ún. "hamis" tajték pipák, porcelánpipák egész sora, az "ibafai fapipa" másolata, dohánytartók, tűzgyújtó szerkezetek, különböző műhelyekből származó, változatos cseréppipák, kínai ópiumpipa vagy éppen a népi fafaragás szép példái: különféle gyufatartók és pipaszárak is.

Egyedi darab az a nagyméretű, esztergályozott, fa "társas" pipa, amelyet Lakatos Boldizsár készített Pécsett. Elmondása szerint hatalmas, fazék alakú kazánját inkább díszként, illetve dohánytartóként használták. Néhány darab történelmi személyiségekhez is köthető: Deák Ferenc (1803-1876) és gr. Károlyi Mihály (1875-1955) pipája szintén látható a kiállításon.

E gazdag kollekcióból szeretnénk felhívni a figyelmet azokra a kisméretű, pipa alakú tajték szivarszipkákra is, amelyek a 19. század második felének jellegzetes típusát képviselik, és változatos, aprólékos díszítésükkel kitűnnek a gyűjtemény többi darabjai közül.