Szederkény az egykori Baranya vármegye közepén, a megyét átszelő egyik legnagyobb vízfolyás, a Karasica-patak és a kisebb Monyoródi víz völgyében fekszik. A falu természetes határát keleten hegyes, dombos vidék alkotja. A település első írásos említése egy 1272-ben kelt oklevélből ismert.

A Mohácsi vész idején (1526. augusztus 29-én) a törökök a csatatértől alig 15 kilométerre lévő Szederkényt is feldúlták. Végzetes csapást azonban az 1686-87-es kiűzetésekor mért a török haderő a környékre, amikor a fosztogatás után a falvakat fel is gyújtotta. Az elnéptelenedett vidék újratelepítése az 1720-as években indult, amikor többségében Fulda környékéről, valamint Hessen tartományból érkeztek német telepesek. Köztük iskolamester, asztalos, kovács és két molnár foglalkozásút is említenek az anyakönyvek.

Az újratelepült falu régi utcája a Karasica patak vonulatát követte ("Altdorf"), a másik, az újabb ("Neudorf") egy a főútvonalaktól leágazó, szabályos telekosztással, széles portákkal kialakított, telepített szerkezetű utca.

A német telepesek egyik legszebb, több mint 200 éves kétmenetes fachwerk (favázas) házát is itt, az új falurészen találjuk. Szakértő építészek már az 1960-as, 70-es években felfigyeltek rá, és német nemzetiségi tájházként való hasznosítását javasolták. 1973-ban az egész porta országos műemléki rangot kapott, de közösségi tulajdonba vétele és felújítása még 30 évet váratott magára.

2002-ben a lakóházat megvásárolta a helyi önkormányzat, majd a rákövetkező években eredeti formájában helyreállíttatta: az épület visszakapta építéskori alaprajzát, nyílászárói az eredeti elrendezés szerint kerültek vissza, a homlokzat megújult, és a konyhában lévő szabadkémény alatti hasábkemencét és üstállást is rekonstruálták. A portán lévő gazdasági épületek is megújultak.

2005 őszén adták át a tájházat rendeltetésének, de enteriőrszerű berendezése még ideiglenes, folyamatban van a tárgyi gyűjtés.