Az itt látható bélyeges tégla kollekció gyűjtője és tulajdonosa Őri Nándor építőmester, a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület vezetőségi tagja. A kora-középkori lakótorony e helyiségében 765 darab különböző korból, műhelyből és térségből származó égetett tégla került elhelyezésre.

A bejárattól balra lévő egység a 19. század második felétől egyre jelentősebb dombóvári téglagyártás és téglagyártó műhelyek, üzemek (Bérdi, Lexa, Venturini, Spitzer) történetébe avat be minket. Az első jelentősebb téglaüzemet egy Olaszországból származó család honosította meg, akik leszármazottai mai napig élnek s számon tartják eredetüket és mesterségüket. Ezt követően a középkorból megmaradt néhány érdekes és értékes eredeti s másolati padlótégla látható, közöttük a bátaszéki cisztercita apátság szépen formált unikornist ábrázoló csempe-téglája. Izgalmas, egyfajta írás-jelekként is értelmezhetőek a további, középkori téglák, majd a római kor emlékét is idéző eredeti tárgyak.

A Dombóvár és térségét is birtokló Esterházyak uradalom-fejlesztését is szolgáló téglagyárak termékei a saját jegyet-bélyeget hordozó téglákkal szerepelnek, köztük nem csak a gyártó, hanem a gyártató megkülönböztető jeleivel.

Dombóvár környékének kis- és közepes téglakészítő műhelyei és vállalkozásai is helyet kaptak: Kisgát, Baté és Kaposvár jelzetekkel.

Az említett középkori téglák ősi, valamint elvont mesterjegyek szimbólumait hordozzák. A téglaformázás, készítés tárgyi anyaga is ezen közben található a falakra rögzített konzolokon, szegecseken: sorhúzó, mintázatos vályogvető formák és a házi készítés eszközei egyaránt. Ezeket, illetve ilyeneket még szinte a mai napig használnak pl. Dombóvár egyetlen még működésben lévő téglaüzemében!

A távoli Vác, de a közelebbi Baranya, Somogy és Tolna megye műhelyei is jelen vannak néhány jellegzetes darabbal, miként a hőgyészi és a kőbányai kerámia járólap készítő üzem is.

Az exkluzív gyártású és a polgárosodó kis- és nagyvárosok igényét mívesen kielégítő üzemek minta darabaji közül a számunkra igen becses Zsolnay oszlopfő díszek jelentik, melyeket szintén Őri mester mentett meg és helyezett el az ún. Pataki-féle házról. Különlegességeink között szerepel még néhány alkotás a veszprémi püspökség épületeinek tégláiból.

Ezeket immár az évszámmal jegyzett téglák sorozata követi az 1766 és 1925 közötti időszakból; közöttük egy szép s régi, a budai téglakészítő mesterek egyik elődjeként számon tartott bécsi műhely 1813-as jelzetével.

A Dombóvár ipari életében jelentős Spitzer-család gyár- és gyártástörténeti emlékeit az eszközök is kellően reprezentálják.

További helységnevek: Bonyhád, Tamási vagy Sásd szintén az ottani gyártókra utalnak.

A téglával való építkezés statikájának rejtelmeibe avat be sajátosan az ún. párkánytégla, amely érdekes méretével és alakzatával jelzi az eljárás módját. A téglakészítő mesterség egy sajátos formáját, a vándorégetést és életmód szervező jellegzetességeit is feltárja e tárlat.

Európa legújabb kori történelmének egy fájdalmas szakaszában is jelen volt a tégla: 1944 nyara és 1945 tavasza között több tízezer honfitársunkat hurcolták el lakóhelyükről és gyűjtötték össze "táborokba, átmeneti szállásokra", melyeket sok helyütt az elhagyott és lepusztult téglagyárakban alakítottak ki. Kiállításunk egyik ilyen mementó-darabja az a tégla-töredék, amely a Dávid-csillag jelével és egy Imre keresztnévvel utal a pusztuló lét és érték veszendőségére egy kis földhányás szimbolikus tetején...

A komoly és országosan jegyzett gyűjtők, mint Őri mester is a fenti anyagokból többet is megőriz, hogy azok egyfajta cserealapot is képezzenek. Így itt is csaknem 300 darab várja a jó szemű és csereszabatos látogatók jelentkezését.