A temesvári művészeti gyűjtemény története egybefonódik az 1872-ben néhány lelkes és szorgalmas kultúrember által alapított múzeuméval. Az első festmény 1879-ben került be a közgyűjteménybe, 1888-1895. között pedig Ormós Zsigmond adományával gazdagodott a kollekció. Temes vármegye egykori főispánja, aki meghatározó alakja volt a Délalföld művelődési életének, olasz, flamand, holland, német, osztrák, magyar és román remekműveket adott át a fiatal intézménynek, amelynek amúgy ő volt az alapítója.

Ormós e téren végzett úttörő munkásságát bizonyítja a képzőművészeti gyűjtemény 1874-ben általa összeállított első katalógusa. A régészeti és történelmi anyag lajstromával később kiegészített kiadvány 1888-ból való, s ma is haszonnal forgatható.

Úgyszintén Ormós nevéhez fűződik a Dél-magyarországi Történeti és Régészeti Társulat létrejötte s kezdeti tevékenysége, az egyesület évkönyvének, azaz értesítőjének megjelentetése, valamint 1889-ben a múzeum megnyitása a mai Augustin Pacha utcában (az épületben ma a Román Tudományos Akadémia temesvári könyvtára működik).

Bánsági festőktől származó munkák Berkeszi István gyűjteménykezelő idején, 1901-1921 között kezdtek bekerülni a múzeumba, számuk Ioachim Miloia igazgatósága alatt jelentősen megnőtt, akárcsak az ikonoké. Ebben az időszakban a kutatómunka is egyre nagyobb fontosságot kapott, így az intézmény fokozatosan valódi tudományos műhellyé vált.

Aurel Ciupe festőművész-direktor vezetésével a közgyűjtemény 1943-ban a színház egyik oldalszárnyában kapott helyet, ám a nem megfelelő tárolási körülmények miatt 1947-ben, a modern és kortárs alkotók műveivel kibővült hagyatékot a Hunyadi-kastélyba költöztették. 1951-ig a kiállítási anyag hatalmas átszervezésen ment keresztül, a nagy erőfeszítést követelő korszerűsítés végül a Bánsági Múzeum létrejöttét eredményezte.

A mintegy 8500 tárgy alkotta képzőművészeti részlegnek 1987-ben a hajdani vármegyeházában utaltak ki néhány termeit, ezért több éven át csupán időszakos kiállításokat szervezhettek a muzeológusok. E "kihelyezett tagozatból" született meg a Temesvári Szépművészeti Múzeum, amely 2006. január 1-jétől élvez önállóságot. A tárlatok helyszínéül a Dóm téri Barokk Palota (a hajdani vármegyeháza) felújított kiállítóterei szolgálnak.


A jelenleg Barokk Palotának is nevezett múzeumépület egyike Temesvár legértékesebb műemlékeinek. A Dóm téren álló ingatlanban 1752-től az osztrák birodalmi kamara területi kirendeltsége működött, 1754-től pedig a polgári közigazgatás különféle irodái. Kialakítását és külső falainak díszítő motívumait tekintve ebben az időszakban az ingatlan leginkább a bécsi Kinsky-palotához hasonlított.

A 19. század végén Jacques Klein műépítész azonban eltávolítja az időközben vármegyeházává lett épület barokk elemeit: az általa eszközölt módósítások főként a főhomlokzatot érintették, és máig meghatározzák az ingatlan arculatát. A palotán a későbbiekben is végeztek kisebb-nagyobb átalakításokat, legutóbb 2006-ban, a múzeum ünnepélyes megnyitása előtti esztendőkben, hónapokban, hetekben. Az épített történelmi örökség felújítása még nem zárult le.