2003 januárjától a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma részlegeként működik az alsósztregovai Madách-kastély. Ebben az épületben élt és alkotott az Ember tragédiájának szerzője, Madách Imre. A ma irodalmi múzeumként működő épületben megtekinthető a híres Oroszlánbarlang, a Madách-művek születésének helyszíne, illetve a Madách-mű ihlette képzőművészeti alkotásokból álló állandó kiállítás is. A kastélyhoz tartozó parkban látható Madách Imre síremléke.

Ebben az épületben élt és alkotott Madách Imre. A híres "oroszlánbarlang", a Madách-művek születésének helyszíne ma is megtekinthető, noha az eredeti berendezési tárgyakból szinte semmi sem őrződött meg.

A kastélyt 1964-ben irodalmi múzeummá alakították át, ahol Madách Imre életművét, valamint a nagykürtösi régió jeles literátorait mutatták be. A kastély parkjában található síremlék alatt (mely Rigele Alajos munkája; a karjait az ég felé emelő Ádámot örökíti meg) nyugszik "Az ember tragédiája" mű szerzője. Madách Imrét 1864-ben bekövetkezett halálakor a falu katolikus temetőjében temették el, de 1936-ban exhumálták s végső nyughelyére helyezték.

Az emlékházat 2003 januárjában vette át a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a kékkői Játék- és Bábmúzeumtól.

2003 októberében A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma az alsósztregovai Madách-kastélyban nyitott kiállítást Kass János, madáchi Tragédiához készült illusztrációiból. Ezt követően a képzőművész a teljes sorozatot a múzeumnak ajándékozta. 2004-től a Madách-kastélyban megtekinthető a 17 darabból álló grafikai kiállítás.

2004-től itt látható Zichy Mihály, a Tragédiához készült illusztrációinak 20 darabból álló kiállítása, valamint Nagy Zoltán metszetei: Hommage á Madách címmel. 2005-ben ismét új kiállítással bővült a kastély, mely a Tragédia színpadi bemutatóit ismerteti meg a látogatókkal.

Ahhoz, hogy az alsósztregovai kastély látogatottságát emeljük, hogy a Madách név, a hozzá fűződő Tragédia, s annak szellemisége újra a középpontba kerüljön Szlovákiában, szükség volt arra, hogy átgondoljuk, mi legyen a kastély sorsa. Ugyanis a jelenlegi állandó kiállítás már megkopott, így egyáltalán nem felelt meg a kor követelményeinek. Rövid távú terveink között szerepel, hogy felújítsuk egyrészt magát az épületet, másrészt az állandó kiállításnak Madách Imrével foglalkozó részét, valamint egykori Oroszlánbarlangot eredeti állapotába visszaállítsuk.

A következő munkafázisban a legfontosabb feladat a Madách Imre-lakosztálynak, az emlékhely kultusz-helyiségeinek helyreállítása, hogy minél előbb, lehetőleg már 2008-ban, az idegenforgalmi évad kezdetén látogatható legyen, és az időszaki kiállításokkal együtt fenntartsa a múzeum látogatottságát a következő fejlesztési szakaszokban is.

Távlati terveink között szerepel a Madách-kastély irodalmi központtá emelése. A kastély mérete, helyiségeinek számának köszönhetően az egész épületegyüttest csak múzeumként működtetni nem célszerű, majdnem lehetetlen és hihetetlenül költségigényes. Törekedünk arra, hogy az irodalmi emlékhely jellege, hangulata megmaradjon, ezáltal a látogatói élmény ne szenvedjen csorbát - ugyanakkor mai, más kulturális feladatokat is teljesíthessen, sőt, egyéb funkciókkal is hozzájáruljon működtetése költségeihez és munkaalkalmat teremtsen Alsósztregován.

Kiállítási-múzeumi célra megmarad a homlokzati főfront hét helyisége, középpontban az egykori ebédlő termével. Nem teljesen tisztázott még (az állandó kiállítás tematikájától is függ majd) a homlokzati főfront két sarokszobájának funkciója. Nagyon valószínű, hogy egy valóságos és virtuális könyvtár kap majd ezekben helyet, olvasóasztallal, számítógéppel, internetes hozzáférhetéssel, tematikus videotékával. Az északi oldalon korhű berendezéssel, enteriőrszerű elrendezésben Madách Imre lakosztálya lesz látható (három, egymásba nyíló helyiség), ahol a látogató azt az útvonalat járhatja be, amelyet a család is naponta járt be, és amelyet Madách Imre szintén megörökített egyik rajzán.

Az északi szárny tetőtere anélkül építhető be, hogy a kastély látványát megváltoztatná. Itt négy vendégszoba alakítható ki mellékhelyiségekkel, közös teakonyhával, a földszinten egy kis társalgóval. A vendégszobák bejárata a belső udvarról nyílik majd, így teljesen szeparálva lesz a kiállítási tértől. A déli szárnyon konferenciaterem helyezhető el, irodával (benne szinkrontolmácsolási lehetőséggel), teakonyhával, továbbá lejárattal a pinceborozóba és étterembe, amelyből e szárny kiszolgálható. Az utóbbi, a gasztronómiai kombinát az udvarról is megközelíthető, tehát a kiállítótér zártsága erről az oldalról is biztosított.

Fontos, hogy ebben az átmeneti időszakban az irodalmi emlékhely folyamatos jelenléte a közvéleményben és az azt formáló médiában biztosított legyen, amit a legjobban egyedi, a reprezentativitást sem nélkülöző rendezvények és időszakosan, de legalább évente visszatérő programok kombinációjával lehet elérni. Emlékülések, konferenciák, írótáborok, műfordítói találkozók, tanulmányi vetélkedők stb. alkothatják az előbbiek tartalmi körét, míg az utóbbira az elmúlt években alkalmas formának mutatkozik az október elején, az 5-dikei halálozási évforduló környékén megrendezett Madách Nap. Ennek mégoly rövid története (2003-ban került sor az első ilyen témájú megemlékezésre) jól szemlélteti az irodalmi kultuszünnepek sajátosságait és néhány tanulságát. A kezdetben két napos rendezvény szlovák és magyar napra történő felosztásról menetközben derült ki, hogy nem tartható. Megdőlt egy sok évtizedes tabu is, hiszen az egynapos, kétnyelvű rendezvényen a szinkrontolmácsolás pusztán elhatározás és megfelelő technikai háttér kérdése, de nem elvi probléma többé.