A múzeum 1935-ben alakult az akkor még Dél-Bácskának legnagyobb színtiszta magyarok lakta helységében. "Aki a múltba néz, a jövőbe lát" jelszó alatt indult meg a helység történelmére vonatkozó írásos dokumentumok és a népi kultúra tárgyi emlékeinek felkutatása, összegyűjtése. Rövid idő alatt több száz kiállítási tárgy gyűlt össze; s a gyűjtemény az évek során tovább gyarapodott. A gazdag kiállítási anyag azonban 1944 végén sajnálatos módon megsemmisült.

1972-ben, a község több tekintélyes polgárának kezdeményezésére (az első múzeum alapítói közül is néhányan támogatták az ügyet) hagyománytisztelő fiatalokból álló csoport alakult: feladatuk az volt, hogy a lakosságnál még fellelhető muzeális tárgyakat összegyűjtsék, s ezzel megalapozzák az új helyismereti, helytörténeti múzeum gyűjteményét. Az anyagot a Vajdasági Múzeum szakemberei segítségével rendszerezték, majd 1972 október 23-án ismét megnyílt a múzeum.

1991-ben - az országban végbemenő politikai változások közepette - az akkori hatalom birtokba kívánta venni a múzeum helyiségét, de a kilakoltatást a főleg fiatalokból álló temerini múzeumbarátok megakadályozták.

Ma a múzeum a kisebb hatáskörrel rendelkező helyi (nem községi) önkormányzat keretében működik. Az intézmény időközben átvett a helyi és a délvidéki magyarság szempontjából is néhány jelentősnek számító gyűjteményt:
- Dr. Fehér Mihály 100 saját festményéből álló, Temerint száz képben bemutató életműve. A festmények a helyi, tisztán magyar tannyelvű Kókai Imre Általános Iskolában tekinthetők meg.
- A vajdasági és - szélesebb értelemben - a magyar képzőművészet két alkotójának, Baranyi Károly és feleségének több mint ötven műből hagyatéka, melyből negyven a múzeumban van kiállítva.
- Szirmai Károly vajdasági író és irodalomszervező, Temerin szülöttje dolgozószobájának berendezése ugyancsak itt kapott helyet.

A múzeum igen nehéz körülmények között működik, de ezek között a körülmények között is igyekszik a helyi értékeket megőrizni és átmenteni a jobb időkre.