A kiskunhalasi múzeumi gyűjtemény 1874-ben jött létre. A 125. évfordulón leleplezett emléktábla felirata szerint: "Révész György régiséggyűjteményét Szilády Áron lelkész, akadémikus és Gyárfás István egyháztanácsi főgondnok, akadémikus vezetésével megvette a Kiskunhalasi Református Egyház 1874. április 9-én. Ebben az évben a Révész-gyűjtemény és a református líceumi gyűjtemény egyesítésével létrejött a Halasi Múzeum, későbbi közkeletű nevén a gimnáziumi régiségtár.

1935-ben az új Csipkeházban Nagy Czirok László városi tisztviselő a saját gyűjteményéből és másoktól szerzett tárgyakból új kiállítást, ill. gyűjteményt szervezett. A néhány száz tárgyat faliszekrényekben, vitrinekben, részben a termek falán helyezte el a Csipkeház művészi berendezését vezető Latabár Károly iparművész segítségével.

A háborús események következtében mind a két múzeum csaknem teljesen elpusztult. Nagy Czirok László (1883 - 1970) néprajzkutató kezdett hozzá a múzeum újjászervezéséhez. Megszerzett és visszaszerzett sok múzeumba való tárgyat.

1950-ben az egész országban megtörtént a múzeumok államosítása, újjászervezése. Újjászületett a kiskunhalasi múzeumügy is. Az 1950-es év egyik legfontosabb eredménye, hogy Nagy Czirok Lászlónak sikerült megvásárolni Molnár K. Ferenc halasi gazdálkodótól 1100 db-ból álló vegyes néprajzi és várostörténeti gyűjteményét.

A Múzeumi Központ 1951. január 1-jén a múzeum vezetésével Nagy Czirok Lászlót bízta meg. Az ő igazgatósága alatt, 1951. július 1-jén vette fel az intézmény a Thorma János Múzeum nevet. Ekkor tötént, hogy 1953 júliusában végre megszületett a döntés a múzeum méltó és végleges elhelyezéséről is, amelyre a város legnagyobb eklektikus stílusú polgárházában, az 1887-ben épült Kolozsváry-féle kúriában került sor.

Janó Ákos (1927 - ) néprajzkutató, muzeológus 1953. október 15-én vette át a múzeum vezetését. A tatarozási munkák után 1954-ben elkezdődhetett az állandó és időszaki kiállítások sorozata. 1960 tavaszára elkészült az épület bővítése, a nagy Thorma festmények - a "Talpra magyar!" és az "Aradi vértanúk" - bemutatására alkalmas képcsarnok.

Jelentős változást hozott 1962-ben a megyei múzeumi szervezetek létrehozása. A Thorma János Múzeum mint tájmúzeum a kiskunhalasi járás múzeumi feladatait kapta meg. Az 1960-as évek elején Janó Ákos vezetésével a múzeum falai között született meg a nagy jelentőségű "Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia" című kötet.

Janó Ákost - távozása után - Vorák József (1915 - 1984) helytörténész-néprajzkutató, majd Wicker Erika (1955 - ) régész-muzeológus, végül pedig - 1995-ben - Szakál Aurél követte.

Szakál Aurél a múzeum támogatására megszervezte 1996-ban a Halasi Múzeum Alapítványt, 1998-ban a Múzeumbaráti Kört. Az 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából restauráltatta Thorma János két hatalmas történelmi festményét és felújította a bemutatásukra szolgáló Thorma Galériát. Ezzel országos jelentőségű múzeumi látványosság létesült Kiskunhalason. Mindezek után pedig - 1999. május 15-én - a Thorma János Múzeum elnyerte "Az év múzeuma 1998" kitüntető címet.

Egy múzeum jelentőségét leginkább gyűjteményének nagysága, állapota, feldolgozottsága határozza meg. A Thorma János Múzeum tárgyainak és tételeinek száma ma már meghaladja a 70 ezret. A gyűjtemény elsősorban néprajzi és helytörténeti jellegű (9000 db), de régészeti (5000 db), numizmatikai (5000 db), képző- és iparművészeti (1000 db) anyagot is tartalmaz. Jelentős még az Adat- és Dokumentumtár (18000 db), és Fotótár (25000 db) és a Könyvtár is(10000 db).