A mai Pakshoz tartozó Dunakömlőd területén, a valamikori Duna-meder fölé magasodó Bottyán-sánc tetején helyezkedik el a 19. század óta ismert római lelőhely, ahol az 1969-ben induló régészeti kutatások 1987 óta váltak folyamatossá. Az eddigi ásatások során a késő római erőd kiterjedését és védműrendszerét sikerült tisztázni, valamint az előkerült leletek alapján valószínűsíthető, hogy a korábbi auxiliáris (segédcsapati) palánktábor is ezen a helyen állt. A kőerőd É-D irányú, kiterjedése 249 m, jelenlegi szélessége 30-50 m.

A feltárások során előkerült az erőd északi sáncrendszere, a két déli kaputorony közül a keleti torony alapozása. Az erőd északi falának belső oldalán több helyiségből álló, déli oldalon faoszlopokkal ellátott porticusos épületsor, minden valószínűség szerint kaszárnyaépület helyezkedett el. A déli kaputoronytól néhány méterre, északra állt egy 10 x 9 m kiterjedésű torony, melynek megépítésére a késő római korban került sor, mikor az erőd és kaputornya már nem volt használatban.

A lussoniumi katonai táborhoz tartozó auxiliáris vicus (tábor körüli település) szisztematikus feltárása 1998-ban kezdődött. Az ásatások során Kr. u. I. század második felében épült egyszerű, félig földbe mélyített fa, illetve agyagfalú építmények, valamint a 3-4. században emelt kőépületek maradványai kerültek felszínre.

A Bottyán-sánctól nyugatra elhelyezkedő dombon 1996-ban szondázó ásatás során 3-4. századi, minden bizonnyal a vicushoz tartozó település maradványai - szemétgödrök, vízgyűjtő medence, kőalapozású, porticusos ház - kerültek elő.

A római erőd déli kapujának, az ettől északra levő barakk épületnek és a késő római kis-erődnek műemléki helyreállítására 2003-ban került sor.