A 150 évig tartó török uralom, majd a Habsburgok vezette felszabadító háború következtében Baja és környék magyar lakossága elpusztult vagy elmenekült. Ugyan a török fennhatóság a karlócai békével (1699) megszűnt Magyarországon, a Balkán továbbra is uralmuk alatt maradt, s az ott élő keresztény lakosság - félvén a török bosszújától - tömegesen menekült, s egy részük a Bácska elpusztított területein telepedett le. 1686-ban jelentős számú bunyevác (katolikus délszláv népesség) érkezett Bajára, Szegedre és Szabadkára, valamint e városok környékére.

A bunyevácok a Dalmát tengerparttól északra eső területről, Bosznia - Hercegovinából jöttek a Bácskába. Népnevük jelentése valószínűleg: Buna folyó vidékéről való ember, azaz bunyevác. A horvát nyelv nyugat-hercegovinai típusú nyelvjárását beszélik. Valamennyien katolikusok. Baján a város déli valamint északi részén, Szentisvánon éltek, s élnek nagyobb számban.

A múlt század második felétől a bunyevácok az Alföldön kialakult háromosztatú háztípusnak megfelelően építkeztek. A Bunyevác Tájház is e típus jellemzőit hordozza. Szoba-konyha-szoba-kamra-istálló és ól elrendezésű. Falai vályogtéglából, teteje nádból készült.

A ház két ablakos, utcára néző helyisége az első szoba (prednya szoba). A két ablak között található a sublód (almár, szanduk), a falak mellett egy-egy ágy (krevet), az udvar felőli ablak mellett pedig a szekrény (sifonér) áll. A helyiség közepén van az asztal (asztal) helye, körülötte néhány szék (sztolica). A sarokban lévő kemence (pety) a Bácskában elterjedt szögletes, kúpban végződő típus, amit a ház falához hasonlóan sablonnal mintásra festettek. A meglehetősen magas küszöbű (preg) ajtó a konyhába nyílik. Itt található a nyílt vagy szabadkéményű tűzhely: ez előtt történt, rakott tűzpadkán a főzés. A hátsó szoba (sztrazsnya szoba) közepén szintén asztal van, s itt is található ágy, a konyha felőli sarokban pedig kemence.

A lakásberendezés sajátos színfoltjai a házilag szövött gyapjúpokrócok, ágy- és asztalterítők. A maguk festette gyapjúból kötények és tarisznyák is készültek. A hátsó szobában álló szövőszéket gyapjúszövésre és rongyszőnyeg készítésére is használták. A bunyevác nők bolti pamutfonalból szőtték az ünnepi vászonneműt, díszkendőket, ágyneműt, ingvállakat (csancsana, peskir).

A bunyevácok viseletére a fényűzés volt jellemző. Kedvelték a drága selyem, bársony, brokát anyagokat. A nők ruházata a századfordulón polgárias jellegű: a szoknya földig, az 1900-as évektől bokáig érő, alatta több alsószoknyával (szkute). Az ing (kusulya) fölött selyemből, bársonyból szabott, aranyszalaggal körülszegett mellénykét (pruszluk) hordanak. Harisnyájukra (csorape) az öltözet szövetéből készített papucsot (papucse) húztak, a századforduló után bőrcipőt. A selyemből vagy bársonyból készült, ezüstgombokkal díszített férfimellény a magyarok körében is elterjedt.

Népszokásaikat sokáig megőrizték. Így például azt is, hogy megkéretéskor a legény pénzzel tűzdelt almát vitt a leánynak, aki maga készítette kendővel, inggel viszonozta a jegyajándékot. A lakodalomban a menyasszony kocsiját lovas férfikísérők vették körül a nászmenetben. Ezt a szokást a török időkre vezetik vissza, s a nőrablás megakadályozásával magyarázzák.

Az egyházi ünnepekhez kapcsolódó népszokásaik is igen gazdagok. Húsvétkor a leányok kormozott viasszal festett almát, narancsot vagy citromot adtak a locsoló legényeknek. A bajai bunyevácoknál a pünkösdölés, a pünkösdi királynéjárás (kralyicák) is sokáig élő szokás volt.

A bunyevácok összetartozástudata igen erős, s még napjainkig is hat. A XX. század első feléig a nagycsaládi szervezet (három generáció együttélése) volt a meghatározó. A társas együttlét alapja is a család, s évenként prélót tartottak, melyre a familia menyecskéi voltak hivatalosak. Ma már ez nem jellemző, de a bajai bunyevácok jelenleg is megrendezik évente egyszer a veliko prélót, a nagy társas összejövetelt, ahol bunyevác népdalokat énekelnek, s kólót (körtánc) járnak.

Az évszázados együttélés következtében a Baján és környékén élő népek egymás kulturáját megismerték, kölcsönösen hatottak egymásra, a sokszínűség gazdagsága napjainkban is meghatározza Észak-Bácskát.