2024. április 20. szombat
Tivadar
"Mézédes emlékeink" Mézeskalácsos, Cukorkakészítő és Gyertyaöntő Múzeum - Szekszárd-Bárányfok
 |
Cím: 7100, Szekszárd-Bárányfok Munkácsy u. 9/b.
Telefonszám: (74) 512-110
E-mail: info@mezeskalacs.hu
Nyitva tartás: II.1-XII.22.: K-V 12-18
|
A Petrits család 1825 óta foglalkozik mézeskalács, gyertya és cukorka készítésével. Az idők során a padlásokon, pincékben összegyűlt eszközök immár méltó helyre kerülhettek. 2003. július 6-án Andrásfalvy Bertalan nyitotta meg "Mézédes Emlékeink" Mézeskalács-, Cukorka- és Gyertyakészítő Múzeumunkat, ahol a három szakma eszközeit bárki megcsodálhatja.
A múzeum bemutatja többek között a mézeskalácsos mesterség történetét, a verőfás és spriccelt mézeskalácsok, a cukorkák, a kéregütésű (pl. Dianás cukorka) termékek, a hagyományos szaloncukor, valamint a húzott és csurgatott gyertyák gyártástechnológiáját. A kiállított eszközök használatát bemutatjuk egy 30 perces DVD filmen, így azok működését nem csak elképzelni lehet, hanem látni is.
A család történetét 1772-ig sikerült visszavezetni, ekkor született Petrits János. Fia, Petrits József kezdi a mézeskalácsos mesterséget, őt a XIX. század közepén a következő nemzedék, Gottfried követi. Gottfriednek hét gyermeke született. Ketten folytatták a mesterséget, József és István. A Magyar Ipar Almanachja (1929) is említést tesz a Petrits családnak erről a két gyermekéről. Azt írják, hogy mindketten édesapjuktól, Gottfriedtől tanulták a mesterséget.
József 1883-ban szabadult fel és 1899-ben lett önálló. Külföldön is gyarapította tudását, így járt Svájcban, Pozsonyban és Bécsben is. Mézeskalácsos, viaszgyertyaöntő és cukorkakészítő volt. A családi műhelyben az egyik fia inasként, a másik fia segédként dolgozott. József testvére, István, 1904-ben lett önálló. Egy segédje és egy tanonca volt. Felesége, Acsádi Rozália fűszer- és csemegeüzletet vezetett. István is - ahogy testvére - mézeskalácsos, viaszgyertyaöntő és cukorkakészítő volt.
A mesterséget József gyermekei folytatták: József, Károly, Ferenc és István. Mind a négyen kitanulták a mesterséget. József fiatalon meghalt, de a másik három fiú mind országosan ismert szakember lett.
Károly Petritsről Pelényire változtatta a nevét. A mézeskalácsosság elsajátítása után Budapesten a Hauer és Vörösmarty cukrászdában dolgozott és tanult. Fagylaltjaira a szekszárdiak napjainkban is elismerően emlékeznek. Ferenc, a mézeskalácsosság elsajátítása után, szintén Pestre került. Cukorkaüzemet nyitott Szekszárdon, amelyet 1953-ben államosítottak. Cukorkáit az egész országban ismerték és kedvelték. A legfiatalabb fiú, István - apja nyomdokait követve - mézeskalácsos lett, valamint kitanulta a cukrászmesterséget is. Cukrászdát nyitott, amelyet ugyancsak 1953-ban államosítottak. Ezután, mint mézeskalácsos, műlépkészítő, cukorkagyártó és gyertyaöntő mester dolgozott 1992-ig. Az általa készített műlépért az ország minden tájáról jöttek a méhészek.
István fia, József élelmiszeripari technikusként folytatta az ipart. Mindkét fia, Szilveszter és Péter is átvette a mesterséget, így ők már a hatodik generációt képviselik.
A múzeum bemutatja többek között a mézeskalácsos mesterség történetét, a verőfás és spriccelt mézeskalácsok, a cukorkák, a kéregütésű (pl. Dianás cukorka) termékek, a hagyományos szaloncukor, valamint a húzott és csurgatott gyertyák gyártástechnológiáját. A kiállított eszközök használatát bemutatjuk egy 30 perces DVD filmen, így azok működését nem csak elképzelni lehet, hanem látni is.
A család történetét 1772-ig sikerült visszavezetni, ekkor született Petrits János. Fia, Petrits József kezdi a mézeskalácsos mesterséget, őt a XIX. század közepén a következő nemzedék, Gottfried követi. Gottfriednek hét gyermeke született. Ketten folytatták a mesterséget, József és István. A Magyar Ipar Almanachja (1929) is említést tesz a Petrits családnak erről a két gyermekéről. Azt írják, hogy mindketten édesapjuktól, Gottfriedtől tanulták a mesterséget.
József 1883-ban szabadult fel és 1899-ben lett önálló. Külföldön is gyarapította tudását, így járt Svájcban, Pozsonyban és Bécsben is. Mézeskalácsos, viaszgyertyaöntő és cukorkakészítő volt. A családi műhelyben az egyik fia inasként, a másik fia segédként dolgozott. József testvére, István, 1904-ben lett önálló. Egy segédje és egy tanonca volt. Felesége, Acsádi Rozália fűszer- és csemegeüzletet vezetett. István is - ahogy testvére - mézeskalácsos, viaszgyertyaöntő és cukorkakészítő volt.
A mesterséget József gyermekei folytatták: József, Károly, Ferenc és István. Mind a négyen kitanulták a mesterséget. József fiatalon meghalt, de a másik három fiú mind országosan ismert szakember lett.
Károly Petritsről Pelényire változtatta a nevét. A mézeskalácsosság elsajátítása után Budapesten a Hauer és Vörösmarty cukrászdában dolgozott és tanult. Fagylaltjaira a szekszárdiak napjainkban is elismerően emlékeznek. Ferenc, a mézeskalácsosság elsajátítása után, szintén Pestre került. Cukorkaüzemet nyitott Szekszárdon, amelyet 1953-ben államosítottak. Cukorkáit az egész országban ismerték és kedvelték. A legfiatalabb fiú, István - apja nyomdokait követve - mézeskalácsos lett, valamint kitanulta a cukrászmesterséget is. Cukrászdát nyitott, amelyet ugyancsak 1953-ban államosítottak. Ezután, mint mézeskalácsos, műlépkészítő, cukorkagyártó és gyertyaöntő mester dolgozott 1992-ig. Az általa készített műlépért az ország minden tájáról jöttek a méhészek.
István fia, József élelmiszeripari technikusként folytatta az ipart. Mindkét fia, Szilveszter és Péter is átvette a mesterséget, így ők már a hatodik generációt képviselik.
|
Programok
|
|
