Nagyecsed Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, közel a román határhoz. A majdnem 7500 lelkes kisváros a hajdan híres Ecsedi-lápon fekszik. Nevét a Honfoglaláskor kapta, jelentése kisebbik fivér (Öccs).

A települést híressé tette a hajdan itt állt szinte bevehetetlen vár, amelyet mind a Báthoriak és Rákócziak nagy becsben tartottak. Bevehetetlenségét maga a települést körülvevő láp biztosította, melyet 1894-98 között lecsapoltak, kiszárítottak.

Helytörténeti gyűjteményünk 1988-ban létesült. Létrejöttében nagy szerepe volt a Nagyecsed külterületén található Sárvár-dombi ásatásoknak. Az ásatások 1975-77 között Magyar Kálmán kaposvári régész vezetésével zajlottak. Feltárásra került egy XI. századi monostormaradvány, illetve a közeli szigeten egy földvár és település maradvány. Ez a terület már az őskorban is lakott hely volt és a lápból kiemelkedő szigeteken települtek meg az emberek.

A Honfoglaláskor az erre vonuló Tas vezér hódoltatta ezt a területet, majd a német származású Gut-Keled nemzetségből való Báthoriak birtokába jutott. Ők a XIV. században várat építtettek ide, ami évszázadokon át híressé tette a hozzá tartozó Ecsed települést is. Sajnos a vár maradványai ma már nem láthatóak, de néhány követ sikerült megőrizni.

Ezek, valamint a Sárvár-dombról származó emlékek alkotják a gyűjtemény egyik állandó kiállítási anyagát.

A másik állandó kiállítás a helyben összegyűjtött néprajzi emlékeket mutatja be.