Milyennek látnak a külföldiek bennünket, magyarokat? Mit mutatunk magunkból, ha külföldre kerülünk? És mit mutat magából a több száz kipróbált magyar katona, akik életüket is készek áldozni egy rokon nép szabadságáért? 1939 telén az óriási túlerővel támadó Vörös Hadsereg lerohanta a szinte védtelen, de Sztálinnal paktálni nem akaró Finnországot. Az eset hatására gyorsan felállt egy önkéntes hadtest - 342 fővel - a finnek megsegítésére. A csapat hatalmas kerülővel jutott el a finnországi Lapuába, ahol azonnal elkezdődött a téli kiképzésük.

Az ún. "Téli háború" eseményeit történészek, politikusok, újságírók vagy a katonák szemüvegén keresztül ismerjük, holott a civil lakosság is tevékeny részese volt a háborúnak. A magyar önkéntesek készek voltak a finn "testvérnép" oldalán fegyvert fogni. Vajon mit szóltak mindehhez a helyi finnek, akiknek etetni és szállásolni kellett a jövevényeket?

A kiállítás alkotói 2008 és 2009 nyarán helyi embereket kerestek fel Lapuában, hogy meghallgassák történeteiket a hetven évvel ezelőtti eseményekről. A lapuai emberek emlékei és elbeszélései érdekes - ha sokszor nem is hadtudományi jelentőségű - részletekkel szolgálnak a katonalét békésebb hétköznapjairól, a katonák emberi arcáról és kapcsolatáról a lakossággal. A finn civilek és lották tették a dolgukat: ellátták a sebesülteket, enni-inni adtak a katonáknak, munkát vállaltak a tölténygyárban vagy őrt álltak a toronyban, miközben normális életformájukból is próbáltak valamit megőrizni. A háborús idők hétköznapi történeteinek éppen ez a cseppet sem hétköznapi helyzet ad mélységet és új tartalmat.

A tárlat egy portrésorozatra építve mutatja be a magyar önkéntesekről őrzött emlékeket. Első ízben kerülnek bemutatásra a magyar katonák Lapuában készített portréi, amelyek 70 éven keresztül üvegnegatívokon őrződtek. A fennmaradt negatívok és dokumentumok tanúsága szerint ugyanis a magyarok előszeretettel jártak a helyi fotóstúdióba, ahol egymagukban, csoportosan vagy éppen síléceikkel álltak a kamera elé. A tárlat különlegessége, hogy az alkotópáros beazonosította a negatívokon szereplő személyeket és kitüntetéseiket, és azok szkennelt fotóit az önkéntesek saját, a fotóstúdió ügyfélkönyvébe írt aláírásával együtt mutatják be.