A kiállítás november 17-i zárásáig minden 1000. látogató éves bérletet kap a múzeumba!

A kiállítással főként a globális klímaváltozással kapcsolatos tévhiteket kívánják tisztázni és a jégkorszakról szóló ismereteinket bővíteni. A szervezők tudatosítani kívánják a látogatókban, hogy jelenleg is egy jégkorszakban, annak egy felmelegedési szakaszában élünk. Bemutatják, miért és hogyan alakulnak ki a jégkorszakok. Sorra veszik az állandóan változó környezeti feltételek között élő állat- és növényvilág alkalmazkodási stratégiáit. Részletesen szólnak arról, hogy az ember természetátalakító tevékenysége mikor, milyen mértékben hagyott nyomot a Földön.

A több mint 200 tárgyat felvonultató kiállítást eddig még be nem mutatott eredeti jégkori emlőscsontvázak (mamut, óriásszarvas, barlangi medve); gerinces maradványok (barlangi oroszlán koponyája, gyapjas orrszarvú koponyája), tudományosan hiteles életnagyságú állatrekonstrukciók (kardfogú tigris, barlangi hiéna, gyapjas orrszarvú, mamutbébi), preparátumok (pézsma tulok, jávorszavas, stb.) teszik még izgalmasabbá.

Az interaktív tárlat minden korosztálynak szóló felfedező, nyomozó út. A látogató a jelen környezetéből a legutóbbi jégkorszak klimatikus, környezeti változásait nyomon követve ismét a jelenbe jut el, miközben megismeri a változások tendenciáit, különös tekintettel a klímaváltozásokra.

A kiállítás sorra veszi az ember által is élt természet, az utolsó 150 000 év történetét is. A látogatók megismerhetik a következő legalább 100 év klímaváltozására vonatkozó tendenciákat, jóslatokat. Bemutatják, hogyan válhatott a Kárpát-medence ebben az időszakban a különböző állat- és növényfajok menedékterületévé, hogy azután a számukra kedvezőbb környezeti feltételek között innen terjedjenek szét Európában. Beszélnek arról is, hogy mindez a gyors és gyakori változás kihalási hullámot gerjesztett, ami a mai napig is tart. Kiderül az is, hogy az ember milyen mértékben járult hozzá a klíma és a környezetváltozásokhoz.

A kiállítás sztárja Gyima, a 40 000 éves mamutborjú-múmia, amelynek különlegessége abban rejlik, hogy szőröstől-bőröstől megőrződött.

A leletet 1977-ben találták Szibériában. Konzerválása után a Szentpétervári Zoológiai Intézetbe került tudományos vizsgálatra.

A kis mamutbébi feltehetőleg véletlenül csúszott bele egy mély, folyós iszappal teli árokba és megfulladt. A fagyos iszap tartósította a testet, amire később vastag homokrétegek rakódtak. Ez a fedőréteg és az újra hidegre forduló időjárás teljesen konzerválta és megőrizte a tetemet, egészen addig, mígnem 1977-ben egy szibériai aranyásó kotrógépe feltárta.

A mamutbébi hosszúsága 1,38 méter, a magassága egy méter, fülei 17 cm hosszúak. Lábnyomának mérete: 14x15 cm. Tömege 95 kg lehetett, de a múmia csak 49,6 kg-ot nyom. Végtagjain világosbarna szőrzet volt. A tejfog-agyarának hossza 6 cm. A méretét tekintve kora 6-7 hónaposra becsülhető. A borjú gyomrában kevés füvet és mohát találtak, de alapvetően még anyatejjel táplálkozhatott.

A kiállításban szigorú körülmények között és állandó felügyelet mellett őrzik majd Gyimát egy speciális vitrinben, amelynek hőmérséklete nem lehet magasabb 24 Celsius foknál, a bejutó fény erőssége nem lehet több 50 luxnál (ez azt jelenti, hogy a környezetében sem lehet 150 luxnál erősebb fény) és a benti páratartalmat folyamatosan 50-60%-on kell tartani, nehogy a kiszáradás következtében megrepedjen a múmia.

A világon megtalált mamut-múmia leletek rendkívül fontosak a tudósok számára. Rajtuk olyan részletekbe menő vizsgálatok is elvégezhetők (pl. DNS vizsgálatok, abszolút kormeghatározás), melyek pontos képet adnak az akkori élővilágról, a klíma változásairól. Ezek az eredmények a ma zajló globális klímaváltozások megértésében is segítenek. A mamut a klímaváltozás (felmelegedés) és az emberi tevékenység első áldozatai közé tartozik. Kihalásában nagy szerepet játszott a vadászata.