Sass Brunner Erzsébet és lánya, Brunner Erzsébet nem csak a magyar festészetben, de a magyar-indiai művészeti kapcsolatok, kulturális hagyományok elmélyítésében is maradandót hozott létre. A nagykanizsai származású művésznők az 1920-as évek végén vándoroltak Indiába, majd az ország otthonukká is vált. Magyarországon az édesapa, Sass Brunner Ferenc tanítványaként (ő maga Hollósy Simon tanítványa volt) indultak a művészeti pályán, később a bengáli festészeti iskola volt rájuk nagy hatással.

Olaszországi, majd egyiptomi utazásuk során levelezés útján kerültek kapcsolatba Rabindranath Tagoréval, akinél később két éven át vendégeskedtek. Festészetükre az indiai kulturális hagyományok, az ottani emberek életmódja és mindennapjai, Buddha tanítása, a vallás és a spiritualizmus mind nagy hatással voltak, meg is jelentek az alkotásokon. Indiai kiállításaik révén megismerték többek között Mahatma Gandhit, Indira Gandhit, és komoly kapcsolatrendszert építettek ki. Otthonuk Delhiben egyfajta művészeti központtá vált. Brunner Erzsébet munkásságát számos indiai és magyar kitüntetéssel ismerték el. Édesanya és lánya is Indiában hunyt el, Nainitalban – a Himalája lábainál – álló egykori házuk és sírjuk ma is nemzeti örökség és zarándokhely.

A Laczkó Dezső Múzeum kiállításában a nagykanizsai Thúry György Múzeum gyűjteményéből származó tájképek, portrék, indiai életképek láthatók, melyek oly kedvelt témái voltak a két művésznő festészetének. A képek mellett néhány Indiából származó személyes tárgy idézi meg a két művésznő különleges személyiségét.