A Konyha a tükörben című kiállítás (miként arra alcíme is utal) szakítani igyekszik a hagyományos múzeumfelfogással: egy fontos élettér középpontba állításával a mindennapok rendjét, gyakorlatát, spontaneitását mutatja be.

"Kiállításunk megértő megmutatása annak, ami konyháinkban történik: választunk és döntünk, beosztunk és gondoskodunk, s közben töprengünk, emlékezünk és beszélgetünk. Kiállításunk célja, hogy megmutassuk a mindennapok rendjét vagy rendetlenségét, magától értődő gyakorlatát és spontaneitását, az észrevétlen szereplőket, a felejthetetlen emlékeket, vagy azt a mértéket, amihez igazodunk" - fogalmaz írásában Dr. Kuti Klára vezető kutató, a PTE BTK Néprajz - Kulturális Antropológia Tanszék egyetemi adjunktusa.

Ez a tárlat olyan tükröt tart a látogató elé, amelyben mindennapi szokásaikat fedezhetik fel újra - egy más megvilágításban. A panellakások konyhái hiába vannak egyformára méretezve, mégis szimbolikus jelentőségűvé válhatnak, hiszen a tereket használóik egyedivé, sajátjukká alakítják.  

A kiállításon a felfedezés erejével hat: a berendezett terek az emlékeinkben őrzött egykori konyhát idézik fel. De hogy kerül mindez egy múzeumi kiállítótérbe?

"A múzeum egyszerre múlt és jelen: nincs a kettő között szakadék, mint ahogyan a valóságban sincs. Nem mondjuk, hogy régen minden szép volt, és nem mondjuk, hogy ma minden nehezebb. Összeérnek a dolgok, mint ahogyan összeérnek a konyhában a hagyományok: nagyanyáink receptgyűjteményei, anyáink tanításai, a gyerekek apró-cseprő feladatai láthatatlanul kötik össze a múltat a jelennel. Az a konyha, amit a múzeumban megmutatunk, egyszerre jelkép és valóság: jelképe a döntésnek, töprengésnek, beszédnek, törődésnek; ugyanakkor valóság: valóságos tárgyak és a tárgyak elbeszélt története".