Csók István a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alkotója, a francia impresszionizmus legderűsebb hazai követője, az életöröm festője. Hosszú pályájának visszatérő motívuma az érzéki női test ábrázolása. Festészete mindig is élvezte a közönség kegyeit, egyes képei mégis folytonos viták és botrányok középpontjában álltak, mert az asszonyi alak olykor démoni figuraként jelent meg képein: Báthory Erzsébet, Salome, máskor vámpírok alakjában.

Utoljára 1965-ben, azaz majd fél évszázaddal ezelőtt láthatta együtt a hazai közönség ilyen gazdagságban Csók István festményeit.

Kiállításunkon megcsodálható Csók István valamennyi ismert főműve, így az Úrvacsora, a Szénagyűjtők, az Árvák, a Keresztapa reggelije és a Tulipános láda. Tárlatunk legnagyobb újdonsága, hogy végre látható a hatalmas főmű, a Nirvána, amelyen Csók élete végéig folyamatosan dolgozott. Most frissen restaurálva, teljes pompájában jelenik meg.

Valódi kuriózumot jelent Csók István keleti gyűjteményének bemutatása: azok a bútorok, szobrok, képek, amelyek újra és újra visszaköszönnek festményein.

Nemzedékek óta először látható együtt a modern magyar festészet legszebb gyermekportré-sorozata, a kislányáról festett Züzü-ciklus. Ezen belül külön újdonság a lányát nemzeti viseletben ábrázoló, a Trianoni eseményekre emlékező Hiszekegy 1925-ből.

Londonból tért haza a művész 1923 óta lappangó, Velazquez legszebb gyermekportréit idéző Réthy Veráról készített Kislány portréja.

Végre együtt jelennek meg a Thámár aktjainak legszebb darabjai, de megcsodálhatóak a festő késői impresszionizmusának jegyében fogant színpompás tájképei és Balaton-festményei.