A kiállítás a főváros műpártolásának történetét foglalja össze az 1880-as évektől máig. Bemutatja Budapest képzőművészeti gyűjteményének kialakulását és koncepcióinak módosulásait a kezdetektől napjainkig. A történelem fordulataihoz kapcsolódó izgalmas gyűjteményi változások, intézményi átalakulások során létrejött kollekció bemutatása az utolsó másfél évszázad magyar művészetéről ad átfogó, ugyanakkor egyedi képet.

A kiindulópont a város életében kiemelkedő szerepet játszó férfiak arcmásainak megörökítése volt, majd a XIX. század végén a dinamikusan formálódó városkép festészeti megjelenítése állt a főváros – és a múzeum – művészeti érdeklődésének fókuszában. Az 1892-ben alapított Ferencz József koronázási jubileumi díj a fiatal alkotók támogatását tartotta legfőbb céljának, s így a kortársak művészetét támogatta.

A századfordulótól kezdve – Bárczy István főpolgármester elképzeléseinek megfelelően – a vásárlásoknak nemcsak a száma növekedett meg, hanem koncepciója is megváltozott: a képek tárgya (a portré és a városkép) helyett esztétikai és művészettörténeti szempontok kerültek a mecenatúra középpontjába.

A két világháború közötti időszakban, a Károlyi palota épületében működő Fővárosi Képtár fokozatosan a legnagyobb magyar művészeti gyűjteménnyé vált. Csánky Dénes elképzelése szerint a három pillérre épülő „fővárosi gyűjtés a modern mesterekre, egy modern grafikai gyűjteményre és a régi pest-budai művészekre” bővült.

Az 1940-es évek végére a Fővárosi Képtár az utolsó másfél évszázad hazai képzőművészetének legjobb darabjait gyűjtötte össze. Ebből következett, hogy az ötvenes években a főváros kollekcióját a Szépművészeti Múzeum Modern Képtárával való egyesítés után Nemzeti Galériává alakították.

A fővárosi gyűjtés az 1960-as években indult újra, immár a Kiscelli Múzeum épületében, a Budapesti Történeti Múzeum részeként. Az első időszakban a munka az eredeti kollekció fő gyűjtési irányainak megtartásával kezdődött, majd a hangsúly fokozatosan ismét a jelen művészetének támogatására került. A képzőművészeti gyűjtemény 1988-ban kapta vissza a Fővárosi Képtár nevet. Ma is a kortárs magyar képzőművészet egyik legjelentősebb kollekciója.

A kiállítás nyomon követi Budapest műpártolását, ezért a fél évszázada Nemzeti Galériában őrzött alkotásokat a mai Fővárosi Képtár műtárgyaival együtt mutatjuk be. Így a látogatók először láthatják egyetlen tárlattá rendezve a múlt és a jelen múzeumi gyűjteménygyarapító munkájának eredményeit.

A kiállítás kurátorai Fitz Péter és Mattyasovszky Zsolnay Péter.