Gömör vármegye története a honfoglalásig vezethető vissza. Szent István államában határvármegye volt. A vármegyének nevet adó vár a Sajó mellett, Sajógömör határában épült. (A "gömör" szó egyébként török eredetű, talán a vármegye első ispánjának nevét őrzi.)

A királyi vármegye gazdagságát nem csak természeti kincseinek, erdeinek, bányáinak köszönhette: igaz, 1243-ban már fel jegyezték, hogy Berzéte határában aranymosással foglalkoztak. Azonban nem csak mosták az aranyat, hanem az asszonyaik által szőtt len- és kendervásznak díszítésére is felhasználták e nemes fémet. A házi szükségletet meghaladó textíliákat a helyben felvásároló kereskedőknek adták el. Az ebből befolyó éves jövedelem a 18-19. századfordulón mintegy 300 ezer arany volt. A vármegye gazdagságát sok szép nemesi udvarház őrzi.

Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés után a 281 gömöri településből mindössze 21 maradt hazánk területén: ezek alkotják a magyarországi gömöri településeket. A hazai gömöri táj érinti a Sajó-völgyét, a Putnoki-dombságot és az Aggteleki-hegységet.

A kutatás azonban Gömört néprajzilag önálló tájegységként kezeli továbbra is, hiszen a hazánkon inneni és túli területeket összeköti a közös történelem, a hasonló kulturális örökség - az északi palócság népcsoportján belül. Az itt élő emberek azóta is őrzik a nagyanyjuk, dédanyjuk által készített finom kézimunkák legszebb darabjait.

Malonyay Dezső: A magyar nép művészete című könyvében így ír a palócokról: "...Hanem azért itt is megbecsülik ezeket a régi jó munkákat; a recés, a csipkés szélű nagy terítőket tisztán, összehajtogatva tartogatják a ládafenéken s csak kiváló alkalmakra veszik elő. Csetnekvölgyén a szülő asszony ágya köré akasztják, másutt meg öregasszonyok kívánkoznak véle a sírba, és szemfedőnek tartogatják. Az emberi élet legszebb perceihez adják: a születéshez meg a halálhoz."

A kiállítás keretében ezeket a Gömörben készült "régi jó munkákat" ismerhetik meg az érdeklődők.