Házi Tibor Munkácsy-díjas üvegtervező iparművész Sarkadon született 1946. szeptember 18-án, és Budapesten hunyt el 1993. március 20-án. 1966 és 1971 között végezte tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakán. Mestere Z. Gács György volt. Ezt követően saját műhelyében dolgozott, elsősorban világítótesteket és üvegfelületű bútorokat készített. 1973-ban az Iparművészeti Vállalat lámpaüzeme részére több lámpacsaládot tervezett.

Művészeti kísérleteit főként az úgynevezett fesztfúvott technika körében végezte. Fából faragott formába fújt, esetleg szálrátéttel díszített, fehér, kék színű üvegtárgyai palack, ellipszis, gömb vagy szív alakúak - például a "Szívügyeim" néven ismert vázái, vagy olykor amorfak - úgy, mint a "Galapagosz" három darabja.

A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, majd 1971-től a Magyar Alkotók Országos Egyesülete és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége tagja volt. 1991-ben kapta a Munkácsy-díjat. Alapítóként vett részt a bárdudvarnoki Goszthony Mária Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpozion Alapítványban. Emlékét az 1996-ban alapított és Bárdudvarnokon évente kiadott Házi Tibor Vándordíj őrzi.

Szimpozionokon 1990-től vett részt Ajkán, Pécsen, Németországban és Bárdudvarnok. Egyéni kiállításai Bárdudvarnokon, két alkalommal Pécsen és Hágában, csoportos részvételei a jelentős kortárs üvegművészeti tárlatokon 1972-től országszerte voltak.

A Munkácsy Emlékházban az "Új utakon Munkácsy nyomában" Munkácsy-díjas iparművészeket bemutató kiállítás-sorozat keretében zajló tárlatára a bárdudvarnoki "Gosztony Mária" Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpozion Alapítványtól, a családtól és barátoktól kaptuk Házi Tibor 19 üvegalkotását, 16 rajzát és a két darab róla készült fotót.