A rézmetszés technikája valószínűleg az 1430-as években a Felső-Rajna vidéki ötvösműhelyekben alakult ki. A fémmegmunkálás egyik mozzanatából ered: az ötvösök, miután vésővel bemélyítették az anyag felületére a díszítést, próbaképpen befestékezték a mintát, majd nedves papírt nyomtak rá. A papír kiszívta a festéket a mélyedésekből, a lapon pedig megjelent a vésett minta tükörképe. Az ötvösök kezdetben a díszítések helyességének ellenőrzésére és a minták megőrzésére, terjesztésére használták a nyomatokat, később viszont a szobrászok, festők számára is mintaképül szolgáltak a sokszorosított kompozíciók. Az elkészült lemezről a festékezés, törlés és papírra préselés ismétlésével számos egyforma levonatot lehet készíteni, attól függően, hogy milyen a lemez minősége, milyen mélyre hatol a véső, illetve mekkora hozzáértéssel végzik a festékezést és a nyomtatást a mesterek. A kiállításon látható legkorábbi lapok a 15. század második felében készültek, itáliai és német mesterek, közöttük Andrea Mantegna, Antonio Pollaiuolo, Martin Schongauer, Israhel van Meckenem művei.

A 16. századi német rézmetszés jelentőségét a tárlat elsősorban a nürnbergi festő és grafikus, Albrecht Dürer metszetein keresztül mutatja be, akinek tevékenységével a rézmetszés a virágkorát élte. A XVI. század nemcsak német nyelvterületen számított termékeny időszaknak a rézmetszés történetében: Németalföldön Lucas van Leyden, Hendrick Goltzius, Jan Saenredam, Aegidius Sadeler, Jacob Matham és Jan Muller a korszak legkiválóbb grafikusművészei közé tartoztak. A 16. századi itáliai művészeket elsôsorban Giulio Campagnola, Marcantonio Raimondi és Giorgio Ghisi képviseli a kiállításon, a franciákat Jean Duvet és a fontainebleau-i iskola tagjai. A következő két évszázadban elsősorban reproduktív grafikák születtek, ezért Pieter Pauwel Rubens és Antoine Watteau festményei után készült lapokból és a francia portré-metszetekből válogattak a kiállítás rendezői.

A 18. század kiemelkedő mestere az angol William Hogarth, akinek számos lapját őrzi a múzeum. A 19. és a 20. században más sokszorosított grafikai eljárások kerültek előtérbe, a rézmetszet ekkorra elvesztette jelentőségét, így a tárlat a XVIII. században készült művekkel zárul, négy évszázad művészeti termését áttekintve. A kiállításon egy-egy meghatározó mestertől több lapot is láthat a közönség, így kirajzolódhat egyéni stílusuk és világossá válnak újító technikai vívmányaik. A látogatók a nagyszabású tárlaton megismerhetik a rézmetszés szerszámait, valamint a rézlemez megmunkálásának fázisait.

A tárlat kurátora Gerszi Teréz és Bodnár Szilvia.