Tornyai János (Hódmezővásárhely 1869. január 18 - Budapest 1936. szeptember 20.) festőművész a magyar művészettörténet által "alföldi realisták" néven számontartott alkotói, szellemi közösség meghatározó személyisége.

Budapesti és párizsi tanulmányok után tért vissza szülővárosába. Ott alkotta drámai, sötét-világos kontrasztos, dinamikus táj- és életképeit. 1920-ban elköltözött Hódmezővásárhelyről és ekkortól megújul művészete is. Palettája kiszínesedik, tájai, enteriőrjei líraibbá válnak.

Számos díjjal, kitüntetéssel (Ráth György, Jankó János díj, Barcelonai Világkiállításon aranyérem, állami kis aranyérem, Szinnyei Társaság nagydíja) ismerték el művészetét.

Egyedülálló munkásságában az a következetesség - amellyel egész alkotói pályája során foglalkozott - az örökség, a "juss" körüli drámai küzdelemmel. 30 körüli olajfestményt és 100 körüli rajztanulmányt, vázlatot készített ebben a témában.

Kiállításunk ennek a rendkívüli vállalkozásnak a terméséből is bemutat - külön teremben - egy válogatást. Ez által a történésen túl betekinthetünk az alkotói folyamat bonyolultságába és küzdelmességébe is.