Eseménynaptár
2024. május
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
2024.05.19. - 2024.05.19.
Fehérvárcsurgó
2024.05.18. - 2024.05.18.
Eger
2024.05.14. - 2024.05.14.
Érd
2024.05.12. - 2024.05.12.
Fehérvárcsurgó
2024.05.11. - 2024.05.11.
Kaposvár
2024.05.11. - 2024.05.11.
Ópusztaszer
2024.05.10. - 2024.06.14.
Székesfehérvár
2024.05.08. - 2024.05.08.
Budapest
2024.05.04. - 2024.05.04.
Kápolnásnyék
2024.05.04. - 2024.05.04.
Szombathely
2024.05.04. - 2024.05.04.
Eger
2024.04.27. - 2024.06.24.
Budapest
2024.04.27. - 2024.06.27.
Szombathely
2024.04.26. - 2024.09.30.
Szeged
2024.04.26. - 2024.09.30.
Szombathely
2024.04.26. - 2024.09.01.
Budapest
2024.04.26. - 2024.09.22.
Szeged
2024.04.25. - 2024.05.19.
Szentendre
2024.04.25. - 2024.09.30.
Szeged
2024.04.25. - 2024.09.22.
Szeged
2023.11.30. - 2024.06.22.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika képzőművészek a Néprajzi Múzeum meghívására három éven keresztül dolgoztak együtt múzeumi kutatókkal. A szemináriumok, raktárbejárások, közös elvonulások és intenzív párbeszédek eredményeként múzeumi témákat, kortárs kérdéseket, gyűjteményi tárgyakat és saját alkotásokat építettek össze: egy-egy installatív művészeti munkába, végül egy összehangolt térbe, A kétely felfüggesztése kiállításba. A tárlat egyúttal első epizódja a Néprajzi Múzeum MaDok programja által indított Művész tekintete című sorozatnak, amely már a 2024 májusában nyíló állandó gyűjteményi kiállításhoz kapcsolódik.

A Néprajzi Múzeum 1872-es alapítása óta gyűjti, archiválja és óvja a magyarországi, az európai és Európán kívüli közösségek kulturális emlékeit. Azóta gyűjtők, utazók, természet- és társadalomtudósok – etnográfiai - tekintetén keresztül nézi és mutatja a világot. A gyűjtemény alapja a tárgyak hétköznapi funkciója, emellett azonban a kezdetektől tetten érhető az esztétikai szemlélet: a tárgyak és a képek „szépként”, művészetként való olvasása. De miként néz minderre a kortárs művészet, a kortárs jelenségekkel és gondolatokkal dolgozó művész? Milyen tárgyakat, jelenségeket, fogalmakat és műfajokat tart izgalmasnak a saját nézőpontjából? Mire függeszti tekintetét? Milyen világot épít ebből? Ezekre a kérdésekre kínál válaszokat a Művész tekintete című sorozat, lehetőséget teremtve arra is, hogy a művészet és az etnográfia inspiratív együttműködésből, kölcsönhatásból új alkotások jöjjenek létre.

A projekten belül megvalósuló, az első műalkotásokat bemutató kortárs művészeti kiállítás címe, A kétely felfüggesztése leginkább a színházi irodalomból ismert fogalom, arra utal, ahogy megpróbáljuk felfüggeszteni a bennünk rejlő kétséget az élvezet és az élmény kedvéért. Az igazság látszata felszabadítja a képzeletet a színház, az irodalom, a film mellett a múzeumban is. Mindez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy benézzünk a színfalak mögé. Erre vállalkoztak a kiállító művészek is. A kutatás- és dialógusalapú időszaki kiállításban két kurátor és három képzőművész dolgozott együtt azon, hogy felfüggesszen minden bennünk rejlő kétséget, ami csak kialakulhat egy múzeumi kiállításon - az élvezet és az élmény kedvéért. A kiállítás kulcstémái a táj, az állatok és az emberek találkozása, az ismerhető valós és a nehezen megismerhető fiktív történetek, illetve a rituális és mágikus tárgyak mögött rejlő sejtett világok ábrázolása. A kutatás terepe a múzeum gyűjteménye, célja a műtárgyakból kibontható – gyakran ismeretlen – tudás művészi megformálása.  

Albert Ádám A halhatatlanok hajója című műve egy fából megépített, dioráma funkciójú, vetített képes háttérből, három életnagyságú szoborból, múzeumi műtárgyakat bemutató múzeumi installációból és egy animált videómunkából áll. Az alkotás kiindulópontjai a Néprajzi Múzeum Ázsiagyűjteményében található kínai gyökérszobrok. Az animáció és az installáció centrumában múzeumi műtárgyak állnak: a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumtól kölcsönzött halhatatlanok hajója, egy kínai porceláncsésze és egy keleti ihletésű európai festett csempe. A vizuális asszociációkra és a történetmesélésre épített mű a mágikus erejű, szellemeket és halhatatlanokat ábrázoló múzeumi tárgyak történetét gondolja tovább.

Kristóf Krisztián Mágikus analfabéta című alkotása a múzeum Ausztrália gyűjteményében található, Róheim Géza által gyűjtött csurungákra épül, annak ellenére, hogy ezek közül egy sem lesz látható a kiállításban. A csurunga szakrális tartalma és a tárgyak felületén látható szimbólumrendszer még ma is bőven ad feladatot a kutatóknak. Olyan szimbolikus és mágikus jelekről van szó, melyeket csak a beavatottak tudnak teljes biztonsággal olvasni, mindenki más számára olvashatatlanok, így teljes egészében soha nem megfejthető tárgyak. Kristóf Krisztiánt a csurungákból kiindulva, ahhoz szüntelenül visszatérve épp ez az írni és olvasni nem tudás, ennek gondolati és kulturális tere érdekli: a mágikus analfabetizmus. Alkotása pedig egy olyan, nagy darabszámú dokumentum- és tárgykollekció, melyeket ő készített el a másolás mint eljárás segítségével.

Trapp Dominika Az üregig szűkült minden ösvény című projektjében az állatfogáshoz használt csapdákat választotta kiindulópontként. A csapda mint tudományos és metaforikus kiindulópont – és mint a kiállítótérben megjelenő gyűjteményi tárgy – az alkotás tartalmi és formai elemeit is meghatározta, a művészi alkotó folyamatban pedig egyfajta portállá vált ember és állat, technológia és táj, élet és halál között. Az alkotás több médiumot használ: múzeumi műtárgyakat, festményt és objektet, amelyek részlegesen múzeumi műfajokra is utalnak. Csapdába ejtett állatok nyomai, a csalogatás és a rabul ejtés hangjai, kifeszített állatbőrök és megfestett csapdák teremtenek hibrid diorámát a kiállítótérben – az autentikus élmény és a „hűséges” környezet művészi megfogalmazásával, alkotói eljárások során születő fiktív tárgyak és történetek segítségével.

A kurátorok, Frazon Zsófia és Wilhelm Gábor, nemcsak bevezették a három művészt a Néprajzi Múzeum gyűjteményeibe, gondolkodásába, hanem a művek elkészítésével egyidejűleg muzeológusként beillesztették az alkotásokat az etnográfia, a kiállítás műfajának fogalomrendszerébe. A kiállítás így létrejött elbeszélő szótára – amellett, hogy segíti az értelmezést -, olyan fogalomháló, amely nem lineáris, hanem hálózati formában szövi egybe a kiállítás műveit és történeteit, lehetőséget teremtve, hogy a látogató bárhol elkezdve, vízszintesen vagy függőlegesen összeolvasva, kibogozza a jól látható vagy épp rejtett összefüggéseket.