A 25 éve alapított Tűzzománcművészek Magyar Társasága csoportos kiállítása, különös hangsúllyal a művészek Kecskeméti Katona József Múzeumban őrzött alkotásaira.

Ifj. Gyergyádesz László idézőjelben (például riport formában is) felhasználható írása a társaságról és a kecskeméti kiállításról: A kecskeméti székhelyű országos egyesület 1997-es alapításának fő motivációja az volt, hogy a műfaj végre valóban szinkronba kerülhessen a kortárs művészeti törekvésekkel, s a professzionális alkotók képviselte minőség jegyében háttérbe szoríthassa azt a nagyszámú dilettánst, akik tevékeny-ségükkel megcsúfolják ezt az ősi anyagot, technikát. A Tűzzománcművészek Magyar Társasága évente legalább egy kiállítást szervez, hogy ezeken bemutathassa a műfaji önállóságra törekvő kor-társ magyar zománcművészet legújabb eredményeit. Ezúttal Kecskeméten folytatjuk a 26 éve el-kezdett „országjárásunkat” (pl. Budapest, Győr, Mezőtúr, Nagybánya, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Nyírbátor, Szeged, Szolnok). A TMT tagjainak többsége a legprogresszívabb elképzelést – a kortárs iparművészet más műfajaihoz hasonlóan – az iparművészet és a képzőművészet közötti határokat eltörlőket képviseli. (Ennek ellenére nem tagadjuk meg a műfaj eredendően iparművészeti oldalát, s az azzal kiemelten foglalkozókat sem.) Kortárs zománcművészetünkre a mai napig jellemző az a fajta sokszínűség, amely már a hatvanas években megjelent. Alkotóink ugyanis számos művészeti ág felől érkeztek, azaz közel egyforma eséllyel, de éppen ezért sokféle megközelítésben képesek alkotni ezzel a számukra többnyire új technikával. Természetesen mindehhez hozzátartozik az is, hogy a történeti korok zománcaihoz képest egyrészt kezelhetőbbek, másrészt jóval szélesebb választékot kínálnak a ma használatos alapanyagok. Emellett egyszerűbbé, pontosabban irányíthatóvá vált az égetési technológia is. A művészek számára a lehetőségek e téren tehát hatványozottan megnőttek, s még mindig bőven vannak tartalékok. Ez a rendkívül gazdag, több ezer éves történeti múlttal rendelkező műfaj tehát gyökeresen átalakulva, reflektálva a 20–21. század bizonyos törvényeket felrúgó törekvéseire, elkezdte keresni és újonnan kialakítani önmagát. Reményeink szerint az egye-sületünk – a nemzetközi és a hazai művészeti mezőnyben egyaránt – ennek az új típusú zománcmű-vészetnek az egyik zászlóvivője marad a későbbiekben is.

A Cifrapalota I. emeletén megtekinthető, 38 alkotó mintegy száz művét bemutató kiállításnak két egyedi vonása is van. Egyrészt igyekeztünk a jelenleg is köztünk élő művészeken túl, minden ko-rábbi, már elhunyt tagunktól is legalább egy-egy alkotást bemutatni, másrészt felhívni a figyelmet a Katona József Múzeum zománcművészeti gyűjteményére. Ez utóbbit 1997-ben kezdtem el fejlesz-teni, s négy alappillére volt/van. Az első a Kortárs magyar zománcművészet című, 1998 tavaszán megrendezett, az azt megelőző közel négy évtized zománcművészeti tevékenységét 151 alkotó 436 műve segítségével – a szecessziós épület két szintjén – bemutató, e témában valaha megrendezett legnagyobb, legátfogóbb magyarországi kiállítás volt. A kiállítás után ugyanis számos mű került hozzánk, s emellett sikerült az addig sokak által, így a magyar művészettörténeti irodalomban sem nagyon ismert alkotókra (pl. Blaise Simon Balázs), illetve momentumokra (Lantos Ferenc és pécsi tanítványainak, meghívottjainak bő fél évszázaddal ezelőtti tevékenysége a bonyhádi zománcgyár-ban) elsőként felhívni a figyelmet. Részben az utóbbinak is köszönhető, s tekinthetjük egyben má-sodik alappillérnek, Lantos Ferenc két lépésben tett jelentős adományát az 1967–1971 között készült zománcozott acéllemezeiből.

Gyűjteményünk harmadik alappillére a Tűzzománcművészek Magyar Társaságához kapcsolódik, hiszen 2010-től kezdve, amikor már nem a Lampart Budafoki Zománc Kft. gyára volt nyaranként a Nemzetközi Zománcművészeti Workshopok helyszíne, hanem a Kecskeméti Művésztelep egykori központi műterembérháza, úgy gondoltuk, hogy nem hagyjuk szétszóródni az alkotótelepeken ké-szült műveket. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az aktuális workshop alatt készült művekből a részvevő alkotók közül többen is egyet a kecskeméti múzeum képző- és iparművészeti gyűjtemé-nyének ajándékozott. Ezzel esélyt kívántunk adni arra, hogy a szimpóziumok tevékenysége a jövő nemzedékei, kutatói számára is hozzáférhető legyen. Az ajándékozott művek mennyisége és minő-sége természetesen évente változó. Különösen függ attól, hogy az adott évben hányan törekedtek – a rendelkezésükre álló néhány nap alatt – teljesen befejezett kompozíciókat létrehozni. A műfaj nehézségeihez mérten igen rövid idő, a zománcanyagok széles skálája, a szinte korlátlan égetési lehetőségek, ugyanis elviekben a kísérletezési metódust részesítenék előnyben. Szerencsére, leg-alábbis múzeumi szempontból, mégis a kész művek vannak többségben. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a művészek a workshopot megelőző hetekben minél teljesebb mértékben igyekez-zenek megtervezni, előkészíteni az alkotói tevékenység Kecskemétre jutó fázisait.

A negyedik alappillér, melyet igyekszünk a későbbiekben még inkább kiaknázni, a Nemzeti Kultu-rális Alap művásárlási pályázatai. Azonban nemrégiben felmerült a gyűjtemény bővítésére egy plusz lehetőség is, mely a Nemzetközi Zománcművészet Alkotóműhely kollekciójának átvételét jelentené, s ami ráadásul cseppet sem lenne meglepő, hiszen azt eredetileg, 1975-től, éppen múzeum keretein belül kezdték el fejleszteni. Bízunk benne, hogy ez hamarosan tényleg meg is fog valósulni, ahogy műhely jelenleg szüneteltetett alkotói tevékenysége is, hogy ezáltal Kecskemét továbbra is Magyarország – illetve a világ egyik – zománcművészeti központja, fővárosa maradhasson!