1956-ban a forradalom aktív részese volt. A szabadságharc leverése után édesapjával Bécsbe menekült, ahol felvételt nyert a Képzőművészeti Akadémiára. Mesterei Oskar Kokoschka és Christian Ludwig Martin voltak. Kitűnő diplomával végzett. Bécsben műtermet és grafikai műhelyt rendezett be, és a nemzeti emigráció, a bécsi magyar közélet egyik kiemelkedő személyisége lett. Afféle „nyugati kapcsolatként” olyan alkotók pályáját segítette, akik ma már kulcsfigurái a kortárs magyar művészetnek, így Lakner Lászlóval és Gyémánt Lászlóval is baráti kapcsolatot ápolt. A 60-as évek végén egy időre Rómába költözött, ahol barátságot kötött Amerigo Tottal. Szerkesztőként és illusztrátorként működött közre az Integráció, az Atelier, a Nemzetőr és a Bécsi Napló alapításakor. Feleségével, Erzsébettel együtt elhivatottan támogatták a magyarországi demokratikus ellenzéket. A rákoskeresztúri temető 301-es parcellájának mecénásai, az Inconnu művészcsoport támogatói voltak. A 80-as évektől ők működtették a bécsi Kosmos kiadót és könyvkereskedést, ami hamarosan a magyarok legendás találkozóhelyévé vált. Nyugati magyar szerzők írásai és a szamizdat magyar irodalom mellett magyar írók műveit jelentették meg német nyelven. A könyvesbolt olyan írók törzshelye lett, mint Kányádi Sándor, Faludy György, Esterházy Péter, Tollas Tibor vagy épp Dalos György.

A rendszerváltás után műtermet rendezett be Magyarországon. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen 1999-től docens, a grafikai műhely vezetője. Ezzel párhuzamosan Győrbe költözött, elkötelezte magát az alkotás és a tanítás mellett, valamint elszántan segítette a művészeti életet szülőföldjén, a Felvidéken. A magyar kultúra napján hunyt el, 2017-ben.