Eseménynaptár
2019. június
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
2019.06.27. - 2019.06.27.
Tatabánya
2019.06.26. - 2019.06.28.
Budapest
2019.06.24. - 2019.06.28.
Vác
2019.06.24. - 2019.06.28.
Budapest
2019.06.24. - 2019.06.28.
Győr
2019.06.22. - 2019.12.31.
Budapest
2019.06.22. - 2019.11.02.
Pécs
2019.06.22. - 2019.09.20.
Tiszafüred
2019.06.22. - 2019.08.31.
Pécs
2019.06.22. - 2019.07.31.
Szombathely
2019.06.22. - 2019.09.01.
Mosonmagyaróvár
2019.06.22. - 2019.07.31.
Szombathely
2019.06.22. - 2019.07.31.
Tiszafüred
2019.06.22. - 2019.07.31.
Győr
2019.06.22. - 2019.07.31.
Szentes
2019.06.21. - 2019.07.21.
Székesfehérvár
2018.09.14. - 2019.12.31.
Budapest
2012.03.01. - 2012.03.31.
Vác
2012.02.01. - 2012.02.29.
Miskolc
Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum - Esterházy-palota - Győr
A múzeum épülete
Cím: 9021, Győr Király u. 17.
Telefonszám: (96) 322-695, (20) 532-2644
Nyitva tartás: K-V 10-18
2014. május 1-jén, szerdán a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum ünnepi nyitva tartása az alábbiak szerint alakul: az Esterházy-palota 10-18-ig nyitva, többi kiállítóhelyünk zárva tart.
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2019.04.06. - 2019.06.02.
időszaki kiállítás, képzőművészet, kortárs
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Egyéni belépő felnőtteknek
800 HUF
Egyéni belépő diákoknak
400 HUF
Egyéni belépő nyugdíjasoknak
400 HUF
Belépő családoknak
1800 HUF
/ család
Egyéni kombinált belépő
(Esterházy palota és Apátúr ház + 2 szabadon választható kiállítóhely)
2500 HUF
/ 3 nap
Tárlatvezetés magyar nyelven
3000 HUF
Tárlatvezetés idegen nyelven
6000 HUF
Schmal Károly számára a képzőművészet a gondolkodás formája és érzéki örömök forrása egyszerre. Jól ismert stíluskategóriákat segítségül hívva: "konceptualitást" és "lírai absztrakciót" egymásra vonatkoztatni képes munkái jellegzetesen reflektív természetűek. Ez a reflexió kétirányú: a művész a határozott, tiszta, geometrikus vonalképződményeket (átlókat, tengelyeket) szabad, improvizatív gesztusok (kötetlen ceruza-és ecsetvonások, a papír felületét gyüroroncsold akciók) közegébe helyezi.

A kétféle formai karakter áthatja egymást: a rend momentumai eleven élettel telítődnek; az esetlegesnek látszó és csupán a múló pillanat hitelességét őrző festőiség nyomai a szerkezet tartásával gazdagodnak. Kényes, minden alkalommal újra alkotandó, minden képen ismét kivívandó egyensúlyról van szó, hiszen a puszta Törvény képe az érzéki élet elevenségét nélkülöző jel vagy embléma; a Törvény tisztázottságát - az objektív, az isteni tökéletességre utaló elemet -nélkülöző mű az artikulálatlan, ösztön szeri puszta személyesség képe marad.

Schmalnak ezt a mi belső összetettségével szemben támasztott igényét a huszadik századi magyar festészet felfedezésre váró mestere, Yeazelszky Béla is megfogalmazta: "...a képben együtt kell lenni a véletlennek és a konstrukciónak". Schmal konceptualitása is kettős természetű. Egyfelől közvetlenül a Törvénnyel kapcsolatos, s ez - ha szabad ilyet mondani - az istenélmény, mint "koncepció". A művész az istenélmény valóságának alapján áll és ebből a pozícióból mindig a megváltást - a megváltásért folyó szellemi küzdelmet - festi, rajzolja papírjára.

Másfelől ez a konceptualitás merőben szakmai jellegű: tehát a festészettel kapcsolatos; s ez a kép - az érzéki és a fogalmi dimenziókra egyszerre nyitott entitásként tételezett kép - mint koncepció. Az így értelmezett kép összetevői - a Törvény (a konstrukció) és a pillanat (a véletlen) formái szüntelenül a kölcsönös megkérdőjelezettség állapotát mutatják. A Törvény felől nézve, a Törvényhez képest az eredmény rendre elégtelen, ahogy Duohamp mondta: a szemnek, a "retinának szóló", korlátozott érvényű "vizuális csinálmány"; a véletlen felől nézve pedig szinte minden formai képződmény elfogadható képnek, értelmezhető képként.

Ebből eredő kétségei és kudarcai ellenére Schmal nem fogadja el a kép "posztmodern" relativizálódását, eljelentéktelenedését. Dacol az "ezredvégi paradigmával": a képet, mint szellemi létezőt hatástalanító, pusztító helyzeten felülemelkedni tudó kívülállók iróniája ugyanolyan távol áll tőle, mint a tagolatlan részérvényűségek közé alámerülők cinizmusa. A legegyszerűbb eszközökkel - ceruzával, tussal, alig rajztáblányi papíron - a legnehezebb feladatra vállalkozik: menteni a menthetőt, az egyre lehetetlenebb, egyre fenyegetőbb körülmények közepette is újra és újra kicsikarni a létből az életteljes rend bizonyságát: a Képet.

Andrási Gábor (1994. Az Alpok-Adria kiállítás katalógusa)