Berettyóújfaluban a lepelszerű kisbundát "túri bundának" hívták. Az I. világháborúig tartott a divatja, a századközepére már eltűnt. Nem volt olcsó, de a legszegényebbek kivételével a gazdatársadalomban általános viselet volt.
Több darab bőrből állították össze a csípőig érő pelein szabású kisbundát, melyen az összeállító varrások voltak az első díszek. Ezek a varrások mezőkre osztották a bundát. 2 elejéből, 2 oldalából, 1 hátából áll; vállrész nincs, állógallér és purzsagallér (purzsaprém) jellemzi.

A nagybunda vagy más néven suba a racka juh bőréből készült fehér színű, fekete gallérral díszített felsőruházat. Csak a vagyonosabbak engedhették meg maguknak: Újfaluban például gazdaviselet volt.
Két alaptípusa volt: az ünneplő suba báránybőrből és a kocsisruha rackából. Az ünneplő suba válla hímzett volt, gallérja fekete báránybőr. Száraz időben bőrével, esős időben szőrével kifelé hordták. A bundákat a XIX. századig sodrott selyemszállal hímezték, később a merinó birka gyapjából készült festett gyapjúfonállal díszítették. A bunda alapanyaga a racka bőr volt, mert jobban bírta az öltést.

A guba (vagy fürtösguba) a legegyszerűbb, legrégibb viseletdarabok egyike. A fürtösguba a racka juh szőréből szőtt téli felsőgúnya, szabásmintája egyszerű, ujja is van. Meleg, de szellős, védett az eső ellen. Lehetett szürke, fekete, vöröses és fehér. Berettyóújfaluban a pirossal szegett fekete gubát hordták.
A XVIII-XIX. századig divatos viselet volt. Gyártása a XX. század elején megszűnt. A korábban általános viselet végül a szegénység szimbóluma lett. Szólásunk is erről tanúskodik: "Suba subához, guba gubához!"

A szűr egyszerű szabású, ujjas, férfi felsőruházat. Az ujj később elveszíti jelentőségét, rövidül és végül bevarrják. A pásztor mindene a szűr: véd az eső, a szél és a hó ellen, nyáron pedig árnyék, derékalj, párna és takaró is egyben.
A kisbéres kisbojtár éves szolgálatért kapott szűrt. A parasztlegény addig nem házasodhatott meg, míg cifra szűrt nem szerzett magának az esküvőre. Leánynézőbe is cifra szűrbe ment. Távozáskor, véletlenül-szándékosan ott felejtette a szűrét. Ha elfogadták, szívesen látták őt, ha nem, akkor kirakták a szűrét a ház elé, ekkor a legény visszaosont és elvitte a szűrét: innen a mondás: "kitették a szűrét".
A cifraszűr a magyar paraszt díszruhája volt egész életén át. A gazdagabbaknak kettő is volt: egy viselős és egy ünnepi.