Ha gazda a vásárban vette meg a famunkát, azt hazavitte és a falubeli kováccsal vasaltatta be. A vasalás ára a két világháború között 4 mázsa búza ára volt: egy hét sukkos szekér ára 10 mázsa búzával volt egyenértékű.

A kovácsmester az első felhérc vaspántjaira rózsákat rakott, ezek alapján lehetett megkülönböztetni, hogy melyik mester készítette. Ez volt a kovácsmester névjegye. A felhécrózsák számos típusa megtalálható a Szatmári Múzeum gyűjteményében, de két egyforma nincs közöttük. A rúdszárnyakra kígyókat kovácsoltak. A páros rúdszárny íves alakja kínálja is a kígyóformát. De a leglátványosabb a bérfát és a hátsó felhércet összekötő gömbvasból kiképzett sallangók, vagy oldalgúzsok. Ezeken is megjelenik a stilizált vagy organikus kígyóforma. Az oldalgúzsok formagazdagsága, a népi díszítőművészet számos motívumát felhasználta.

A hiedelem szerint a kígyó megvédi a szekér utasát a járványoktól, a gonosz szellemektől. A szekerek kígyófejes díszei nem általánosak, hanem csupán néhány falura jellemzőek. Úgy tűnik, hogy néhány kovácsmester remeke lehet, mert a származási helyek egy körbe tartozó községekben találhatók. E díszítő formák jellegzetesen Kocsordon, Olcsván, Apátiban, Szamosszegen, Kisarban, Tarpán, Nyírcsaholyban, Nagyecseden lelhetők fel. Úgy tartották, hogy a szekér nemcsak szállítóeszköz, hanem szemet-lelket gyönyörködtető alkalmatosság is.