A gyönyörű hőgyészi népviselet a kitelepítéssel halálos sérülést szenvedett. Az emberek ragaszkodtak szülőfalujukhoz, hazájukhoz, az erőszakos eljárás sok fájdalmat, könnyet és tragédiát jelentett. Némelyek azt hitték, ha hirtelen levetik a népviseletet az egy lehetőség, egy kapaszkodó, hogy itt maradhassanak. Persze ez illúziónak bizonyult, mert a hatóság könyörtelen volt a bevagonírozásoknál. Volt, akinek mégis sikerült megszökni, elkerülni a kitelepítést, úgy, hogy egy szomszédos községbe, vagy a csicsói pincékben, vagy a hochstelek pincehálózatában rejtőzött el. Sajnos a kitelepítésben Hőgyész lakosságának jelentős részét, nem is a legértéktelenebbet, elveszítette.

A kitelepítés után már csak itt-ott volt látható a faluban népviselet, esetleg egy-egy öregasszony, aki csökönyösen ragaszkodott régi ruháihoz, viseletéhez és nem volt hajlandó lemondani róla. De azért szinte minden házban eldugtak legalább egy-két öltözéket, amelyek most előkerülnek.

Először csak a gyerekek által játszott színdarabokban, később felvonulásokon vagy pedig templomszentelésen, szüreti bálon jelentek meg ezek a ruhák. Most pedig elérkezett az a tudatos népviselet-ápolás, amely létrehozta a nemzetiségi tánccsoportokat, énekkarokat és rendszeresen a svábbálokon és különböző alkalommal népviseleti bemutatókon is ismertetik az itt élők értékes hagyományait.

Ezt a célt szolgálja az állandó helytörténeti kiállítás. Ma már ismét gyakorlottá vált, hogy újonnan készíttetnek népviseleti ruhát, darabról darabra lemásolva a szülő, nagyszülők szoknyáját, réklijét, mellényét, ingét. A klasszikus népművészet számos technikája, tárgyfélesége, viselete a paraszti, népi életforma bomlása után is fennmaradhat, tudatosan ápolva és immár nem a paraszti fogyasztók számára.

Ifj. Retkes István