Térségünkben az alföldi háromosztatú háztípus volt elterjedve.

A XIX. század végén a szabadkéményes tüzelőberendezés már átadta helyét a többfunkciós - fűtést és sütés-főzést egyaránt megoldó ún. "csikóspór"-nak. Ez természetesen a lakáskultúrát is döntően befolyásolta. Kialakultak a lakókonyha jellegű szobafajták. A kiállításon ezt a típust mutatjuk be.

A szoba centrális elrendezésű. Középen az asztal, körülötte a székek. Ezek egyike az ún. "gondolkodószék" - mely a többitől eltérően karfás kialakítású. Mellette áll egy korabeli férfiviseletbe öltöztetett bábú. Ezt a viseletet - bőgatya, zsinóros mente, pörge kalap - még a 20-as években is hordták.

A falnál áll a bevetett, ám nem feltornyozott ágy, mellette a bölcső. Rá merőlegesen a vidékünkön közkedvelt karosláda található, felette díszes tükör. A nemesi eredetű csengeri középparasztoknál számos igen régi bútordarab öröklődött: ezt egy XVIII. századi szekrényke és a rajta levő barokkos üveges almárium igazolja. A szoba ággyal szembeni részén csikópór található, rajta és körülötte a sütéshez-főzéshez szükséges eszközök.

A korhűséget tapasztott földespadlóval jeleztük, a mennyezet mestergerendás, s egymást átfedő deszkákból álló födémmel oldottuk meg.

A parasztszobára a kálvinizmusból táplálkozó egyszerűség, visszafogottság jellemző, és ez az egész szatmári tájra is vonatkozik.