Eseménynaptár
2024. március
26
27
28
29
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2024.03.23. - 2024.03.23.
Kaposvár
2024.03.23. - 2024.03.23.
Budapest
2024.03.23. - 2024.03.23.
Eger
2024.03.22. - 2024.03.22.
Budapest
2024.03.22. - 2024.03.22.
Szombathely
2024.03.21. - 2024.05.10.
Fülek
2024.03.15. - 2024.03.15.
Szentendre
2024.03.15. - 2024.04.15.
Szentendre
2024.03.14. - 2024.03.15.
Fülek
2024.03.11. - 2024.03.11.
Balassagyarmat
2024.03.09. - 2024.06.22.
Kecskemét
2024.03.08. - 2024.05.01.
Túrkeve
2024.03.07. - 2024.04.21.
Gyula
2024.03.01. - 2024.04.01.
Tatabánya
2024.03.01. - 2024.08.31.
Szeged
2024.02.29. - 2024.04.30.
Herend
2024.02.23. - 2024.03.10.
Hódmezővásárhely
2024.02.22. - 2024.05.19.
Szombathely
Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark - Ópusztaszer
Nyári utcarészlet a skanzenből - a szegedi napsugaras házzal
Cím: 6767, Ópusztaszer Szoborkert 68.
Telefonszám: (62) 275-133 /103, (62) 275-133 /104
Nyitva tartás: IV. 1 -X.31.: K-V 10-18

XI.1-III.31.: K-V 10-16
állandó kiállítás, halászat, mesterségek, népi lakáskultúra, népművészet, néprajz
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Csongrád Tisza parti kisváros, neve szláv eredetű, "fekete várat" jelent. A honfoglalás után Ond vezér fia, Ete nemzetsége telepedett meg a korábbi földvárban és környékén.
Csongrádi halász háza
A halászatnak az utóbbi évtizedekig szerepe volt a csongrádiak életében. A halászok a "Belsőváros"-nak nevezett folyóparti városrészben laktak. Ugyancsak itt éltek a tiszai hajósok, hajóépítő ácsok és a kubikosok is, akik földnélküliek voltak, vagy kevés szőlő- és veteményföldet bírtak.

Az 1960-as években az Országos Műemléki Felügyelőség Csongrád-belsővárosban 17 hagyományos jellegű házat nyilvánított védetté. A skanzenben látható lakóház három osztatú: szoba-konyha-kamra beosztású. A boltíves pitvart és a több évtizede átépített deszka kéményt archív fotók és a visszaemlékezések alapján rekonstruálták.

A szoba az 1910-20-as évek bútorait és lakáselrendezését mutatja. A kamra a lisztesláda, a zsírosbödön, a hordók, szakajtók és a kenyérsütés kellékeinek tárolóhelye volt, valamint ide kerültek télire a halászok eszközei is. Az ólban csak disznót és baromfit tartottak.

A XIX. században számos belsővárosi telken nem volt kút, mert lakóik a Tiszára jártak vízért. Az idős halászok a 20. század közepe tájáig tiszavizet ittak, melyet a konyhában cserépkannákban és korsókban ülepítették, hogy tiszta ivóvizük legyen. Némelyek erre mészkőből vájt vízszűrőt használtak.

A halászház a dél-alföldi, mezővárosi paraszti kultúrának archaikus jellegű, másoknál szegényesebb rétegét példázza.