A 18. század második felében a hazánktól nyugatra eső területeken a textiliparban és a festő mesterségben munkaerő-felesleg képződött. Ezért az egyéni vándorutak és a családi áttelepülések egyaránt növelték a magyarországi kékfestő mesterek számát. Így kerültek Magyarországra a Kluge család ősei a szászországi Sorauból.

Johann Friedrich Kluge Sárváron telepedett meg, majd 1777-ben a pozsonyi főcéhbe kérte felvételét. Családos ember volt, fia Friedrich Kluge - vándorútjáról hazatérve - 1783-ban önálló műhelyt alapított Sárváron, majd 1786-ban családjával áttelepedett Pápára.

1869-ben új emeletes lakóházat építettek. E koraelektikus épület elegáns homlokzata már kifejezte az ipari fellendülést.

A Kluge műhely az 1870-es években a városban működő hat műhely közül az első volt. Műhelyüket fejlesztették új festődével, téli-nyári szárítóval és kézi hajtású Perrotine géppel. Az 1880-as években már figyelembe vették a gépesítéssel növekvő kapacitást is.

Az 1900-as évek elején újabb épülettel bővültek: a nagyobb gépek ide kerültek. Egy 23 lóerős gőzgép segítségével működtették a mángorlót, a keményítőgépeket és a kalandert. Az épületeket egy transzmisszió kötötte össze. Termelésük ezáltal megnövekedett, alkalmazottaik létszáma elérte a 40 főt. A fellendülést a második világháború vetette vissza: kénytelenek voltak ismét a kézi technikát alkalmazni.

A mesterséget hét generáció vitte végig a családban: a műhely 1956-ig működött. Ezután az épületek és berendezési tárgyai muzeális védettséget kaptak, majd 1962-ben megnyílt a Kékfestő Múzeum.