Liszt Ferenc (1811 - 1886), a 19. század romantikus zeneszerzője, minden idők legnagyobb és legünnepeltebb zongoraművésze Augusz Antal Tolna megyei földbirtokos meghívásából négyszer járt Szekszárdon. Dokumentumokkal, fényképekkel mutatjuk be Liszt és Augusz barátságát és a művész szekszárdi látogatásait. Kiállításunk különleges relikviája az Augusz-család egyik zongorája, melybe Liszt és zenészbarátai írták be nevüket.

Augusz Antal (1807-1878) kellemes hangú, képzett énekművész volt. Tolna megye híres reformnemzedékéhez tartozott, 1843-48 között alispáni pozíciót töltött be. Politikai szereplése az 1848-49-es szabadságharc majd az ezt követő abszolutizmus idején eléggé ellentmondásos, ám ez nem csökkenti érdemeit a magyar zenei élet fellendítésében.

Liszt Ferenc 1846-ban, 1865-ben, 1870-ben és 1876-ban vendégeskedett Augusz Antalnál Szekszárdon. Szekszárd volt az első kisváros, ahol Liszt érintkezésbe került a magyar vidéki társadalommal. Ennek hatására ismerte fel, hogy Magyarországhoz tartozik, műveivel a magyar nemzetet kell szolgálnia. Itt fogalmazta meg a Magyar rapszódiát (VIII. Rapszódia), amit Augusz Antalnak dedikált, akinek nagy szerepe volt az Esztergomi mise elfogadtatásában és bemutatásában is.

Ferenc József királlyá koronázása alkalmával - szintén Augusz Antal javaslatára - Liszt Ferencet bízták meg a koronázási mise komponálásával. A művet 1867-ben mutatták be. A lelkesedés a tetőfokára hágott: Liszt harmadik látogatása alkalmával a szekszárdi lakosság fáklyás felvonulással köszöntötte a művész születésnapját, s a szónokok arra kérték, maradjon végleg Magyarországon.

A szekszárdi újvárosi templom felavatására Liszt egy régebbi miséjét dolgozta át. A bemutató azonban elmaradt. A művet végül 1872-ben adták elő Jénában. Augusz Antalnak jelentős szerepe volt abban is, hogy 1873-ban a Zeneakadémia megszervezésére Liszt Ferencet kérjék fel. A művész 1876. márc. 2-án kezdte el oktatói tevékenységét a Zeneakadémián.

Augusz 1878. szept. 9-én hunyt el. Liszt így ír régi barátja haláláról: "Augusz elvesztése a legfájdalmasabban érint. Az esztergomi mise első előadása óta - több mint húsz éve - lélekben egyek voltunk. S ugyancsak ő volt, aki elhatározásomban, hogy magamat Budapestre kötelezzem, különösen megerősített."