2020.08.11.
Jósa András Múzeum

Hamar törtek az úrasztali kancsók...

2020.08.06.
Jósa András Múzeum

Klímaváltozások - már a kései újkőkorban is

2020.07.30.
Jósa András Múzeum

Töltény a cigarettatárcában

2020.07.17.
Jósa András Múzeum

Ragadozók szorításában

2020.07.16.
Jósa András Múzeum

Kinek a kastély, kinek a temető...

2020.07.12.
Jósa András Múzeum

Álomba ringató anyai kéz

2020.07.08.
Jósa András Múzeum

Magyaros mente - 42 pitykével

2020.07.07.
Jósa András Múzeum

A kelták csecsebecsének gyűjtötték

2020.07.06.
Jósa András Múzeum

Mutasd a cipőd: megmondom ki vagy!

2020.07.02.
Jósa András Múzeum

Státuszszimbólum - gyerekeknek

Jósa András Múzeum - Nyíregyháza
A Jósa András Múzeum épülete annó
Cím: 4400, Nyíregyháza Benczúr tér 21.
Telefonszám: (42) 315-722
Nyitva tartás: K-V 9-17
2020.06.26.
Jósa András Múzeum
gasztronómia, hír, mesterségek
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Az ország több részén előforduló állatalakos bárdok általában rókát vagy lovat jelenítenek meg. Habár a lónak jelentős szerepe van a magyarok ősvallásában, tömegesen nem láthatjuk a népi díszítőművészetben. Elsősorban olyan tárgyakon jelenik meg, mint például a kútágas, kapu, ágyvég, csigacsináló, vagy mint esetünkben, a stilizált ló formájú húsvágó bárdon. Feltételezhető, hogy a ló kultikus szerepe, illetve mindennapi látványa együtt eredményezte ábrázolását, ugyanúgy, mint az egyéb vastárgyakon felfedezhető kígyó vagy madár formája.
Húsvágóbárd
A bárd a házi húsfeldolgozás, a hagyományos disznóvágás eszköze volt. Használata előtt és után a nők tisztították meg, azonban karbantartását, élezését és a vele való munkát a férfiak végezték. Egyes vélekedések szerint az igazán jó ízű kolbászba a húst bárddal kell összevágni, mert a daráló, bár gyorsabb volt, de úgy összezúzta a húst, hogy eltűnt annak zamatos íze. A technikai fejlődés felgyorsulásával a húsvágó bárd funkciója is átalakult, mint műtárgyunk esetében is, amelyet múzeumba kerülése előtt csalamádévágásra használtak.

A paraszti munkaeszközök e darabját nem házi specialisták, hanem iparosok állították elő, akiknek termékei a XIX. században váltak általánosan elérhetővé. Míg e bárd esztergált nyele asztalosok „tömegtermékének” tekinthető, addig vágó részének figurális kiképzése egyedi kovácsmunkának tűnik. A nyél végén két párhuzamosan körbefutó vésett vonaldíszítés látható, míg a vágó rész pusztán formájával, tehát egyedül a ló körvonalával díszít. Az él és az állat lábai közti terület, valamint a szem „áttört” kidolgozású, aminek révén a ló jellegzetes kontúrja jobban kirajzolódik. A megformázott ló mozdulata az igahúzó, erőlködő állat képzetét kelti, ami harmóniában van a bárd vágó, erőt kifejtő funkciójával.


Bóna Bernadett


Húsvágóbárd
Gyűjtés helye, éve: Tiszadob, 2000
Készítés ideje: XX. század első fele
Gyűjtemény: Sóstói Múzeumfalu néprajzi gyűjteménye, ltsz. 2001.36.30.
Méret: 32 x 14 cm