Mivel a palócokat sosem jellemezte jogi különállás, kiváltság, mint a székelyeket, jászokat, kunokat, a történeti források sokáig hallgattak róluk, ezért területiségük körbehatárolása is nehézségekbe ütközött. Horváth Péter 1801-ben még mindössze tizenegy falu palóc voltáról tudósított a Heves megyei Bélapátfalva környékéről. 1819-ben Szeder Fábián viszont a Hont megyei Csáb, Ipolynyék és a nógrádi megyeszékhely, Balassagyarmat környékét vette alapul a palócokról való értekezéséhez. Emellett megjegyzi, hogy a Nógrád, Nagy-Hont, Gömör, Borsod és Heves megyei magyarokat többnyire palócoknak nevezik.

A palócok közt az első tudományos terepkutatást végző Reguly Antal 1857-ben Fülek környékén Nógrád-Gömör határ térségében és Borsod-Heves vidékén, tehát a trianoni országhatár mindkét oldalán végezte gyűjtő munkáját. Utóbb az egyes szerzők a Palócföld határait Heves, Nógrád, Gömör, Borsod, majd Hont megyékre kiterjedően tartották számon. Az 1880-as években hozzávetőlegesen már a Sajó és a Garam völgye között lakozó magyarokat tartotta a néprajzi kutatás palócoknak.

A két világháború közötti időszakban a népnyelvi kutatásokat alapul véve a néprajzban is uralkodóvá vált az a felfogás, hogy nagyjából a Nyitra és a Hernád közötti, tehát Nyitra környékétől Kassáig terjedő, északon a nyelvhatárig, délen az Alföld peremvidékéig terjedő hatalmas terület magyar lakossága nevezhető palócnak. Az 1970-80-as évekbeli palóckutatás Balassagyarmattól Egerig terjedő, délen Pásztói, északon a Mátra és a Bükk északi völgyeit magába foglaló területet tekintették Palóc centrumnak, s körülötte elhelyezkedő tájakat palócos területeknek.

A szocializmus idején e nagyszabású, két évtizedes kutatás sajnálatos korlátja volt, hogy rendszerezett terepmunkát az országhatár csehszlovákiai oldalán nem végeztek. A régió állami megosztottsága megcsonkította a palócság tudományos megismerésére irányuló vizsgálatokat.

Szlovákia és Magyarország európai uniós tagságával és a V4-ek együttműködéssel - hála Istennek! - szabaddá vált az országhatár menti együttműködés.

E szabadsággal élve a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum az idén (a trianoni békediktátum 100. évében), a Magyar Kultúra Napján alkalmából "Több országban, közös hazában" címmel emlékezett meg arról, hogy a Kárpát-medence mindannyiunk közös hazája. Összeköt bennünket a mintegy 900 éves közös államiság, közös királyaink, közös szentjeink, közös sorsunk. A Szent Korona közös szakrális ereklyénk, amely a pozsonyi Szent Márton templom, az ipolybalogi és - a II. világháborús bombázások előtt - a budai vár kupolája csúcsát egyaránt ékesíti/ékesítette. A Balatonnál fekvő Kővágóörs evangélikus templomán a Szent Korona csillaggal és a címerpajzzsal látható.