„Az ember élete folyamán kiépíti kapcsolatát a léttel, az igazsággal és a jóval. Nagyon találó, amikor azt mondjuk, hogy a szépség nem más, mint a Teremtőtől a művészi tehetség felé elhangzó fölszólítás.” (II. János Pál pápa vatikáni üzenetéből, Levél a művészeknek, 1999.)

2020 márciusában a museum.hu számára készített első online hírben boldogan adtam számot készülő-együttműködésben születő tárlatunkról és a hozzá kapcsolódó zsebkönyvről, mely az Eucharisztia ünnepségek programja lett volna 2020 szeptemberében. Pár héttel később, a karantén kultúra meghozta a hírt, miszerint a szakrális konferencia és ünnepség sorozat egy évvel halasztódik.


Mit tehet ilyenkor a kurátor, a gyűjteményt vezető muzeológus?

Természetesen dolgozik, tervez tovább, hiszen mind a költségvetés, mind a szerződések szerinti jogdíjak, mind az együttműködés lehetősége is, erre az évre érvényesek. A megváltás allegóriáinak képeivel foglalkoztam, majd a hónapokig tartó válogatás és a grafikai munkák után az utazó kiállítást kivitelező zászlónyomda is beütemezte a feladatot, sőt valószínűleg ezekben a megrendelésekben szegény hónapokban alkotást és folyamatosságot is jelentett a tárlat.

Szerveztem, egyeztettem, több fordulóban megtekintettem, majd a hatalmas henger csomagot átvéve, elhoztam a selyemre nyomott csodás szakrális képeket és kortárs szakrális tárgyakkal díszített iparművészeti molinókat is. Közben már folytak a tárgyalások a tárlathoz kapcsolódó zsebkönyv véglegesítéséről, nyomdai előkészítéséről, a lapfűzések lezárásáról. A vidéki nyomda is örült a felkérésnek, hiszen a hetek múltával az ütemezhető feladatok itt is egyre fogytak.


Egy kiállítás közönségért, közös hitért kiált, hisz ennyi szépség nem csak az őrzésre, kutatásra, nem csak a szekrénybe, raktárba való!

Köszönöm, hogy ennyi szépséggel foglalkozhattam a karantén során is, valóban kegyelmi pillanatoknak éltem meg minden percét! A közös munkában a PIM-OSZMI jezsuita gyűjteménye és muzeológusa, a Magyar Belsőépítész Egyesület, az MMA színházművészeti tagozata, valamint Rátóti Zoltán tagozatvezető is részt vett. Az út, melyet megkezdtünk és most reménykedve várjuk ünnepét, II. János Pál szavaival kezdődött, ahogy magam is így vezettem be írásom. Így végezetül ismét a vatikáni levélhez fordulok: „Aki érzi magában a művészi, költői, írói, festői, építészi, muzsikus, színészi hivatás szikráját, egyúttal a felelősséget is érzi, hogy e talentumot nem lehet elásni, hanem ki kell bontakoztatni a felebarátok, az egész emberiség javára.”