2024. április 26. péntek
Ervin
Emlékpont - Fél évszázad Vásárhelyen Humán Oktatási Központ - Hódmezővásárhely
 |
Cím: 6800, Hódmezővásárhely Andrássy út 34.
Telefonszám: (62) 530-940
E-mail: emlekpont@emlekpont.hu
Nyitva tartás: K-V 10-17
|
2020.04.30.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Nagy Gyöngyi, a hódmezővásárhelyi Emlékpont történésze előszavával jelentette meg a Kárpátia Stúdió Kiadó Révay Mór Jánosné A bolsevizmus napjai. Naplójegyzetek 1918-1919 című kötetét. A lexikonszerkesztő A könyv az első világháborút követő összeomlás mindennapjait tárja az olvasók elé.
Az asszimilálódott fővárosi nagypolgári zsidó családban született Révay Mór Jánosné Györgyei Irén 1918 őszén kezdte el írni naplóját, amelyet a kommün bukásáig vezetett. A kötet különlegessége, hogy abban a szerző a magyarországi bolsevizmus első kísérletéről ad hiteles képet, amely korszakról kevés forrással rendelkezünk. A napló nyomtatásban 1936-ban jelent meg, s mint Nagy Gyöngyi kiemelte, a benne megfogalmazottak párhuzamban állnak más, a kort bemutató memoárokkal, így pl. Tormay Cécile Bujdosó könyvével, Ritoók Emma Évek és emberek című munkájával, vagy Kozma Miklós Az összeomlás 1918–1919-ben című művével.
A naplóban olvashatunk a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéről (MANSZ), amelynek Révay Mór Jánosné egyik alapítója volt, s megemlékezett arról a toborzógyűlésről is, amelyet az otthonában rendeztek a nemzetgyűlési választásokat megelőzően. Képet kaphatunk a korszak napi nehézségeiről, az élelmiszer- és szénhiányról, de ír a feljelentésről, amely idős édesanyjáról állította alaptalanul, hogy nagy mennyiségű zsírt rejteget, s emiatt tartottak nála házkutatást, de arról is olvashatunk, hogy megtiltották, hogy az 1919-ben elhunyt édesapját a családi sírboltba temesse.
A naplóból kitűnik: Révay Mór Jánosné elutasította Károlyi Mihály népköztársasági törekvéseit, akivel szemben – férjével egyetértésben – Tisza István mellett foglalt állást. Írásában szembeállította a kommün Vörös Újságjának híreit a mindennapok tapasztalataival, de nézeteit nemcsak írásban fogalmazta meg, többször megtörtént, hogy a Lánchídon sétálók figyelmét is felhívta a propaganda szólamai és a valóság közötti különbségre – mutatott rá Nagy Gyöngyi.
A kort jellemezte – fogalmazott a történész –, hogy azért kellett hosszabb időn keresztül egy szállodában élniük, mivel budai házukat Lukács György népbiztosnak utalta ki az államhatalom, s amikor később egy pesti házban sikerült lakást szerezniük, annak egyik szobáját proletárokkal kellett megosztaniuk.
A szerző életrajzi adataihoz csak nehezen jutott hozzá Nagy Gyöngyi, aki megtapasztalta, hogy Révayné 1945 utáni életéről is kevés adat áll rendelkezésre. Mint elmondta, az államszocializmus idején nemcsak a szerzőt, hanem a bolsevizmusról kritikát megfogalmazó naplóját is igyekeztek elfeledtetni, amely most Nagy Gyöngyi előszavával és Raffay Ernő ajánlásával látott napvilágot.
Az asszimilálódott fővárosi nagypolgári zsidó családban született Révay Mór Jánosné Györgyei Irén 1918 őszén kezdte el írni naplóját, amelyet a kommün bukásáig vezetett. A kötet különlegessége, hogy abban a szerző a magyarországi bolsevizmus első kísérletéről ad hiteles képet, amely korszakról kevés forrással rendelkezünk. A napló nyomtatásban 1936-ban jelent meg, s mint Nagy Gyöngyi kiemelte, a benne megfogalmazottak párhuzamban állnak más, a kort bemutató memoárokkal, így pl. Tormay Cécile Bujdosó könyvével, Ritoók Emma Évek és emberek című munkájával, vagy Kozma Miklós Az összeomlás 1918–1919-ben című művével.
A naplóban olvashatunk a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéről (MANSZ), amelynek Révay Mór Jánosné egyik alapítója volt, s megemlékezett arról a toborzógyűlésről is, amelyet az otthonában rendeztek a nemzetgyűlési választásokat megelőzően. Képet kaphatunk a korszak napi nehézségeiről, az élelmiszer- és szénhiányról, de ír a feljelentésről, amely idős édesanyjáról állította alaptalanul, hogy nagy mennyiségű zsírt rejteget, s emiatt tartottak nála házkutatást, de arról is olvashatunk, hogy megtiltották, hogy az 1919-ben elhunyt édesapját a családi sírboltba temesse.
A naplóból kitűnik: Révay Mór Jánosné elutasította Károlyi Mihály népköztársasági törekvéseit, akivel szemben – férjével egyetértésben – Tisza István mellett foglalt állást. Írásában szembeállította a kommün Vörös Újságjának híreit a mindennapok tapasztalataival, de nézeteit nemcsak írásban fogalmazta meg, többször megtörtént, hogy a Lánchídon sétálók figyelmét is felhívta a propaganda szólamai és a valóság közötti különbségre – mutatott rá Nagy Gyöngyi.
A kort jellemezte – fogalmazott a történész –, hogy azért kellett hosszabb időn keresztül egy szállodában élniük, mivel budai házukat Lukács György népbiztosnak utalta ki az államhatalom, s amikor később egy pesti házban sikerült lakást szerezniük, annak egyik szobáját proletárokkal kellett megosztaniuk.
A szerző életrajzi adataihoz csak nehezen jutott hozzá Nagy Gyöngyi, aki megtapasztalta, hogy Révayné 1945 utáni életéről is kevés adat áll rendelkezésre. Mint elmondta, az államszocializmus idején nemcsak a szerzőt, hanem a bolsevizmusról kritikát megfogalmazó naplóját is igyekeztek elfeledtetni, amely most Nagy Gyöngyi előszavával és Raffay Ernő ajánlásával látott napvilágot.
|
|
