2023.07.03.
Janus Pannonius Múzeum

Wellmann-díjat kapott Gál Éva

2023.06.28.
Janus Pannonius Múzeum

Elragadó éjszaka a pécsi múzeumokban

2023.04.05.
Janus Pannonius Múzeum

A fővárosba utaznak a Csontváry-festmények

2024.03.06.
Dobó István Vármúzeum

Egri vár bora 2024

2024.02.28.
Intercisa Múzeum

Ingyenes múzeumlátogatási alkalom

2024.02.26.
Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum

Süveges Rita lett az Eszterházy Arts Awart közönségdíjasa

Janus Pannonius Múzeum - Pécs
Cím: 7621, Pécs Káptalan utca 5.
Telefonszám: (72) 514-040
Nyitva tartás: K-V 10-18 (csak előzetes bejelentkezéssel)
Janus Pannonius Múzeum
festészet, hír, képzőművészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Az Amszterdam című kép Amszterdamban készült. Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria 1914 nyarán Párizsból menekülve Belgiumon keresztül augusztus első napjaiban érkeztek a városba, ahol 1915 februárjáig maradtak. Ekkor Galimberti katonai szolgálatra jelentkezett az amszterdami magyar követségen.
Galimberti Sándor: Amszterdam, 1914, vászon, olaj, 92x92 cm
Az Amszterdam című kép Amszterdamban készült, de készülhetett volna máshol is. Semmilyen plein air vagy közvetlen látványélmény festői jelenléte a téma előtt itt már nem egy mimézis illúziója. A városkép nem csupán a felülnézet fikciójával, hanem még inkább absztraktba hajló gesztusaival szakad el a helyszíntől, mely a formakoncepció révén majdnem véletlenszerűvé lesz. A kép így – foltok és vonalak összjátékával – már nem Amszterdamot ábrázolja, hanem önmagát, az Amszterdamot ábrázoló ábrázolást.

Galimbertiék a Nemzeti Szalon 1914-es februári kiállításának katalógusában ekként fogalmazták meg a témát másodlagosnak tekintő, a megjelenítés módszerét hangsúlyozó programjukat: „Miután a rendes távlat szerint a nekünk lényegest eléggé kiemelni nem lehetett, a kontúrok perspektívája meg lett fordítva, és csak a síkok plasztikájának visszaadása volt a cél.”

Ahogy az átutazók egzotikumot kereső felszínessége az útleírások múzsája, úgy lesz itt minden realisztikus motívumnak „felületes”, illanó vázlata ez a festmény. De ezek a sűrűn egymás mellé sorolt kicsiny, körvonalaikból kilépő, az art brut mozdulatait „előidéző” tárgyi elemek (házak, hajók, emberalakok) egy mértanilag szerkesztett kompozíciós sémába illeszkednek. Ahogy a barna tónusból kiemelkedő színek és az éles kontúrok összefüggése fellazul s egymáshoz való viszonyuk elmozdulni látszik az apró motívumoknál, úgy a teljes kép szintjén a geometrikus konstrukció vonalai ellentétezik a számos motívum improvizatívnak tűnő gesztusait.

Descartes Amszterdamban. Színezett metszet Felix Philippoteau (1815-1884) 1880-ban készült rajza alapján.
Ez a kettősség egyúttal az általában a városra, mint civilizációs entitásra vonatkozó teóriák két pólusát is jelzi. S miként a festmény sokszínű térgeometriája szerint az egymásba illeszkedő terek és az egyidejűleg nem átélhető pillanatok között elevenek és holtak járkálhatnak ide-oda, úgy lehet itt a 17. századi Amszterdam utcáin sétálgató Descartes pillantása:

„…azok a régi városok, amelyek eleinte kicsiny mezővárosok voltak és csak az idők folyamán lettek nagy városokká, rendszerint rosszul elrendezettek azokhoz a szabályos helyekhez képest, amelyeket valamely mérnök a saját elképzelése szerint kimér egy síkságban. Pedig ha amazoknak házait külön-külön nézzük, gyakran éppannyi vagy még több művészetet találhatunk bennük, mint emezekében. De ha azt látjuk, hogyan vannak ezek a házak elhelyezve, hogy itt nagy ház áll, ott meg kicsiny, s milyen görbékké és egyenetlenekké teszik az utcákat azt hihetnők, hogy inkább a véletlen helyezte el őket így, mintsem ésszel bíró emberek akarata.” (ld. Descartes: Értekezés a módszerről)

Idea és valóság, geometrikus terv és a véletlen spontaneitás történelmi összefüggése a város, ahol előzetes elrendezések kereteiben zajlik, ezekből a keretekből szükségszerűen kilépve – ahogy Galimberti festményén a kontúrokból kimozduló motívumok – a szakadatlan zsongású intenzív élet. A város: ábrázolási módszer.
Amszterdam madártávlatból
Az aviatikus perspektíva az ideális városok geometriájának láthatósága. De a felülnézet ekkoriban Galimberti számára nem átélhető, realisztikus szituáció, hanem egy fikció ábrázolás-technikai hagyománya, mely már a 17. századi madártávlati panorámaképeken megjelent, jelezve, hogy a felülről-távolból látás vágya korábbi, mint gyakorlati megvalósíthatósága. S míg a nagybányai neósok felülnézeti képei a tárgyi valóság határain belül még alig emelkednek túl a templomok tornyainál, az Amszterdamnál a nézőpont nagyobb magassága az absztrakció magasabb szintjét is jelzi idea és realitás városképi távolságát kimérve.

Galimberti festményénél minden változó és változatos, több nézőpontú tárgyi elem egy szabályos kör és a képfelület négyzetének geometriájába rajzolódik a „sokféleség egységének” esztétikai elvét megjelenítve hasonlóképp, ahogy a változó értékek értelmeződnek a descartes-i koordinátarendszerben. Így az Amszterdam című kép kompozíciós szerkezete együtt az ebből a vonalasan jelölt szerkezetből kilépő festékfoltok gesztusfestészetével – téma és ábrázolás összhangjában – urbanisztikai utalásként a geometrikus rend ideájának tervezett város és az organikusan létező, létrejövő város ellentétpárját is megjeleníti.
Anghy András