Az első ásatások Szeren, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark mai területén 1882-ben zajlottak. A mindössze hét napon át tartó munkát (bár a magyar régészet alapítója, Rómer Flóris is segítette) Göndöcs Benedek (1824-1894.) gyulai plébános vezette, aki még 1868-ban pusztaszeri címzetes apáti címet is szerzett.

A feltárás során sikerült a 12. századi bazilika alaprajzát és a hozzá csatlakozó kolostorfalak kezdetét is felmérni. Az ásatás leleteit a Pallavicini-uradalom tiszttartójánál raktározták, és többségükben nem maradtak ránk.


A lelkes amatőr, aki romokat hagyott maga után...

Göndöcs mai szemmel lelkes amatőrnek tekinthető, rohamtempóban dolgozó kubikosai fontos kultúrrétegeket pusztítottak el, de ennél is nagyobb kártételhez vezetett, hogy az általa létrehozni remélt romkert és emlékkápolna nem valósult meg, a feltárt maradványokat viszont nem temette vissza, így a környékbeli lakosság az újonnan napvilágot látott részeket is építőanyag-forrásként kezdte használni.

Göndöcs a rom kőleleteinek egy részéből emléktárgyakat is faragtatott a királyi család tagjai számára: egy-egy kilónyi, fehér eres, „csinosan kiállított levélnyomó követ” adott át a királyi párnak, a trónörökösnek és feleségének, valamint Mária Valéria főhercegnőnek, „Pusztaszer 1882.” felirattal.


A kormánypárti szatirikus sajtó célpontja

Göndöcs politikus is volt, aki országgyűlési képviselőként felszólalt a zsidó-keresztény vegyesházasságok engedélyezése ellen, és ezzel (bár amillenista anitijudaizmusa, szemben számos kortársával, nem hajlott fajgyűlöletbe) a tiszaeszlári per utáni feszült közhangulatban a szeri ásatásai révén ismertté vált pap-politikus kiváló célpontjává vált a kormánypárti szatirikus sajtónak, amit elősegített némileg előnytelen, testes külseje is. Az 1882. május 13-án Szer és a közelgő milleniumi ünnepségek kapcsán benyújtott memoranduma is ráirányította a közfigyelmet.

A Borsszem Jankó, a kor Tisza Kálmán kormányát támogató élclapja először 1882. februárjában tűzte tollhegyre „Gömböcz Benedeket”, ekkor még elsősorban antijudaista nézetei miatt, de már utalva Pusztaszer-rajongására is: „(a szó legkerekebb értelmében fölkerekedik, s mint az ecclesia militans katonája, gömbölyű kezeit gombócczá kögiti. Praczlimonium Petri.) Nagy a baj, rettentő nagy. A katholikusok iszonyúan el vannak nyomva a zsidók által. (Derültség.) Ne tessék ezen nevetni, ez úgy van. Velünk akarnak egybe kelni! Vérüket a mi vérünkkel össze vegyíteni! Előbb megisszák a vérünket, s aztán belénk akarják oltani. Szörnyű vérkeringés. Börzei vérforgalom Börzesztó! (No, no!) Mi eddig összekevertünk úri és polgári, paraszt és iparos vért, papit és nem papit — csak épen a keresztény meg a zsidó vért nem kevergettük össze. S most ezt cselekedjük? Az egész ország Puszta-Kevermes legyen? Új vérszerződés, melyről Pusztaszeren semmit sem tudtak?”


Folytatás >>