Az első ásatások Szeren 1882-ben zajlottak. A mindössze hét napon át tartó munkát Göndöcs Benedek - vagy ahogy az élclapok hívták: "Gömböcz" Benedek - gyulai plébános, amatőr régész vezette. Kubikosai fontos kultúrrétegeket pusztítottak el, és a feltárt maradványokat sem temette vissza, így a környékbeli lakosság építőanyag-forrásként kezdte használni.
Előző rész >>
"Tiszta szittya-stillben"...Göndöcsöt elsőként a zsidó-keresztény házasságok ellen való felszólalásai miatt tűzte céltáblájára a korabeli szatirikus sajtó. A későbbiekben a zsidókérdés már háttérbe szorult a lap Göndöcs-képében (bár jelent meg „zenekritika orgonakoncertjéről”, ahol a szatirikus szöveg szerint olyan műveket játszott, mint
A pusztaszeri ásatások és
A zsidók kikeresztelkedése), ehelyett 1882. nyarán közölték a „
Pusztaszeren építendő szent Árpádhoz címzett kápolna” Göndöcs készítette fiktív terveit, mely „
tiszta szittya-stilben van tervezve, minő Árpád korában dívott. Oszlopai a fölszedett sátorfa stilizacziojat mutatják. Teteje attila módjára van cseréppel kisujtásozva. A tetőzet különben úgynevezett nyereg-tető, ami szintén lovas őseink szokásaiból van leszármaztatva. A kápolna nem hajókból áll, hanem tutajokból, mert hajóik őseinknek még nem voltak.” „A kupola sátor alakú es bagaria bőrrel van födve, milyenből őseink sátrai varrva voltak.” A lap egyfajta visszatérő tréfája volt az elkövetkező években képrejtvényekben képzeletbeli pusztaszeri leletek közlése, amelyeket rendre Göndöcshöz kötöttek, és az olvasó első pillantásra nehezen vette észre, hogy a kőtöredékek, antik edény, vagy épp középkori pecsét ál-latin feliratot, vagy épp a levesét kanalazó Göndöcs karikatúráját mutatta.
A jobbra érdemes amatőr régész-politikus bökversek céltáblájává is vált, egy jellemző darab szerint:
„Lám megmondtam Göndöcs páter, Maradj csak régésznek; Pusztaszeri romjaid közt Gunnyal le nem néznek.”Posztumusz is az élclapokban...
Bár a Borsszem Jankó idővel letett a címzetes apát gúnyolásáról, azért a szeri pusztán a millennium alkalmából végül 1897. május 21-én, szakadó esőben felavatott Árpád-emlékmű kapcsán is kapott egy oldalvágást (pedig már három évvel korábban elhunyt!):
„Ne sírj, Göndöcs Benedek,
Az ég öntöz eleget
Sok víz hullt a hazára
S hogy nem fultak a sárba
Minap Pusztaszeren be,
Biz az puszta szerencse!”
A Borsszem Jankó tréfálkozása nem befolyásolta tartósan Göndöcs Benedek emlékezetét, ahogy epizodikus antijudaista politikai szereplése is feledésbe merült. A gyulai közvéleményben is máig méltán pozitív kép él róla, mint iskolaalapítóról, széleskörű kultúra- és gazdaságszervezői tevékenységet folytató, a méhészkedéstől a növénytermesztésig és a szerteágazó érdeklődésű, tevékeny lokálpariótáról és alkotó emberről. Az őt és szeri ásatásait kifigurázó gúnyrajzok ugyanakkor érdekes adalékul szolgálnak mind a magyar régészet hőskorának kortárs sajtórecepciójához, mind a szeri emlékhely kialakulásának történetéhez.
Szabó Dénes Kristóf