Április utolsó napján búcsúztattuk az MMKM Öntödei Múzeumában dr. Klug Ottó könyvtárosunkat, tanítónkat, barátunkat végleges nyugdíjba vonulása alkalmából.

A múzeumban tartott családias hangulatú ünnepségen - ahol megjelentek a régebben nyugdíjba vonult múzeumi kollégák is - Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató ismertette kollégánk életútját, és méltatta munkásságát.

Dr. Klug Ottó okl. vegyészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa 1934-ben született Budapesten, de büszkén vallotta, hogy családja felvidéki német eredetű. Felmenői között iglói pékek, orvosok, bánya- és gépészmérnökök voltak. 1958-ban a Veszprémi Vegyészeti Egyetemen szerzett elektrokémia szakos oklevelet, és ennek birtokában 1973-ig a Fémipari Kutató Intézetben az elektrometallurgiai, majd a vegyészeti és a timföld-technológiai osztályon dolgozott.

1962 és 1966 között levelező aspirantúrán a leningrádi Lenszov Technológiai Intézetben megszerezte a kandidátusi fokozatot, 1968-ban pedig a Veszprémi Vegyipari Egyetemen műszaki doktorrá avatták. 1973-tól a Magyar Alumíniumipari Tröszt műszaki fejlesztési főmérnöke lett, majd a kereskedelmi osztály igazgatóságának munkatársa 1993 végéig, nyugdíjba vonulásáig.

Résztvevője volt a KGST Fémkohászati Állandó Bizottságán belül működő Timföld-alumíniumgyártási tudományos-műszaki tanácsnak, illetve az MAT-Mansfeld Kombinát, valamint a MAT-Kovohute együttműködések titkári teendőit látta el.

Nyugdíjasként sem hagyta abba az intenzív munkát. Mint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagja, az egyesület könyvtársaként dolgozott, de részt vállalt a balatonfüredi bányász-kohász találkozó szervezésében is. Részt vett a Ferroglobus Rt.-nél a privatizációs munkában, és 1999-től - kis híján 10 évig - dolgozott az Öntödei Múzeumban részmunkaidős könyvtárosi munkakörben. Nyelvtudásának (német, orosz, szlovák), valamint a történelemben és a művészettörténetben való alapos ismereteinek köszönhetően rendkívüli kapcsolatteremtő képessége, szervezési tapasztalatai révén a múzeum minden megmozdulásának aktív előkészítője, lebonyolítója, az események precíz krónikása volt.

Ottó bátyánk - ahogy mindannyian szólítottuk - fáradhatatlan, tettre kész, nagy munkabírású kollégánk volt. A könyvtári állomány naprakész nyilvántartása és a kutatók kiszolgálása mellett szívesen vállalt más pluszfeladatokat is: kiadványszerkesztést, pályázatok előkészítését, integrációs javaslatok készítését, ünnepségek előkészítését, a harangtörténeti ankétok szervezését, kiállítási forgatókönyv készítését, diplomáciai feladatokat vagy kamarakiállítások rendezését.

Alumíniumipari tapasztalatait az általa szerkesztett, illetve megírt öt könyvben foglalta össze, és mintegy 200 közleményt jelentetett meg. A műszaki tudományos életben is maradandót alkotott, hiszen 12 szabadalomnak volt társfeltalálója. Találmányaiért a "Kiváló feltaláló" ezüst, majd arany fokozatával jutalmazták, 50 éves egyesületi tagságát az OMBKE-ben pedig Sóltz Vilmos-emlékéremmel jutalmazták.

Múzeumi publikációs tevékenysége is igen gazdag: a tíz év alatt 42 közleménye jelent meg múzeumi kiadványokban és folyóiratokban.

A közösen elfogyasztott uzsonna után felelevenítődtek a közösen átélt múzeumi és baráti események, Ottó bátyánk kedvenc szokásai, a jó sör fogyasztása és a felvidéki múzeumi kiállításaink során megismert vonzódása a juhtúrós sztrapacska (brinzové haluski) iránt. Schudich Anna kolléganőnk saját kezűleg sütött ünnepi süteménye elfogyasztása után a kertben, Ganz Ábrahám szobra mellett készült el a csoportkép, ahol egy pohár pezsgővel köszöntünk el kedves kollégánktól.

Közelgő 75. születésnapja alkalmából jó egészséget, kellemes pihenést kívántunk szerető családja körében és azt, hogy még nagyon sok évig fogyassza jó étvággyal a brinzove haluskit, finom hideg sörrel leöblítve!

Mint régi múzeumi családtagot rendezvényeinkre a továbbiakban is visszavárjuk!