Kétéves restaurálási munka derített fényt ifj. Hans Holbein, német reneszánsz mester egyik legismertebb portréjának modelljére. A brit Királyi Gyűjteményében őrzött, 1532-ben készült festményről a művészettörténészek mindeddig azt feltételezték, hogy egy a festő barátjaként ismert, VIII. Henrik király megbízására is dolgozó, holland aranyművest ábrázol, a szakszerű helyreállítás során napfényre került festményrészletek azonban új megvilágításba helyezték a képen látható férfit.

Nem aranyművest, hanem egy német kereskedőt ábrázol a portré.

A röntgenvizsgálat például kimutatta, hogy a festmény a 17. században komoly sérülést szenvedett, melynek következtében három darabra esett szét. A darabokat összeillesztették, a képet pedig felülfestették és lelakkozták, hogy eltűntessék a sérülés nyomait. A gondos restaurálás azonban újra napfényre hozta a mű eredeti részleteit, többek közt a férfi kezében tartott levél feliratát, a hofe szót, mely a német stalhof kifejezésre utal.

A Tudor-korban a kölni kereskedők szabadalmazott lerakodóhelye, ún. acéludvara - angolul Steelyard, németül Stalhof - a Temze északi partján terült el, a Walbrook torkolatánál. A fallal körülvett kereskedőbirodalom akkoriban valóságos kis város volt a városban, saját templommal, raktárakkal, mázsaházzal, vámházzal és irodaépületek sorával.

A Hanza-városok kereskedőútjai a 13-17. században behálózták egész Észak-Európát. Tagjaik saját szövetkezeteket alapították a nagyobb kikötőkben, a német kereskedők szövetkezetének nyomai például már 1000 körül megtalálhatók voltak Londonban.

A friss adatok fényében a szakértők tehát úgy vélik, a portrén látható, prémgalléros ruhát viselő, jómódú férfi minden bizonnyal német kereskedő volt, a folyó menti Hanza-kereskedőudvar tagja. Mindez azt jelenti, hogy a festmény feltehetően a híres, steelyardi kereskedők portrésorozatának tagja, melyet ifj. Hans Holbein 1532 és 1533 között festett, és melyek közül mindössze hét alkotás maradt fenn.

A restaurálás során előtűntek az elveszettnek hitt részletek.

A Holbein-portré egyébként 1639-ben került a brit Királyi Gyűjteménybe, kezdetben I. Károly király whitehalli fogadószobáját, majd II. Erzsébet királynő windsori kastélyát díszítette. A festmény két évvel ezelőtt került a londoni Királyi Gyűjtemény restaurátorműhelyébe, ahol az aprólékos vizsgálat számos, nem várt titokra is fényt derített.

Az elszíneződött lakkréteg és a felülfestések eltávolítása a festmény eddig nem ismert részletei is újra láthatóvá váltak: többek közt egy zöld asztalterítő a háttérben, a kereskedő gyöngyberakásos gyűrűje és egy kulcs az asztalon. Kiderült továbbá, hogy Holbein számos módosítást végzett művén, az utolsó simítások során még változtatott a kereskedő kalapjának méretén, a váll és a kezek helyzetén, és finomított a haj és a szempillák ábrázolásán.

Annyi éven át ez a festmény csak egy barna, borongós folt volt a falon, ezért is annyira izgalmas újra látni a Holbein által megfestett eredeti művet, az elveszettnek hitt, finom részleteket. Ráadásul ennek köszönhetően a modell személyének megfejtéséhez is közelebb jutottunk - adott hangot lelkesedésének Lucy Whitaker, a brit Királyi Gyűjtemény vezető kurátora.

A helyreállított festmény külön kiállítás keretében kerül a nagyközönség elé, az Északi reneszánsz: Dürertől Holbeinig címmel megrendezett időszaki tárlat november 2-án nyitja meg kapuit a Buckingham-palota galériájában.