2024. április 19. péntek
Emma
2023.01.02.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
110 éve hunyt el Szathmáry Sándor tanár, igazgató és gazdálkodó. A futóhomok egyik különleges csemegéjét, a kieffer körtét (Pyrus communis Kieffer) honosította meg. 1853. április 8-án született Szatmári Sándor és Somogyi Julianna gyermekeként. Halason tanult, majd a műegyetemen folytatta tanulmányait, de pénzügyi gondok miatt visszatért a családi gazdaságba, és 1878-tól tanári állást is vállalt a református gimnáziumban. 1899-től az intézmény igazgatójává választották.
Emellett feleségével gyümölcs-gazdálkodással foglalkozott. Emiatt számos külföldi utat tett meg. A Nemzeti Munkapárt elnöke is volt. 1911-ben nyugállományba vonult, hogy csak a magángazdaságával foglalkozzon. Az évvégén, decemberben végzetes balesetet szenvedett egy fehértói vadászat, kirándulás utáni hazautazás folyamán. Kígyó téri (később: Apponyi tér, Gagarin tér, Ősök tere, Apponyi tér) otthonában három hónapon át gerincsérüléssel feküdt. 1912. március 23-án hunyt el. Felesége, Szathmáry Sándorné Pethő Julianna áldozatos munkával átvette férje helyét a gazdálkodásban. Szathmáry Sándorról ma már utca és egyesület is el van nevezve. Emléktábla őrzi nevét. Sírját rendszeresen rendbe tartják áldozatos magánemberek és civil szervezetek a régi református temetőben. A következőkben a korabeli sajtó búcsú gondolatait olvashatjuk.
"Szathmáry Sándor. A helybeli ref. gymnasium volt igazgatója, a halasi munkapárt elnöke, a ref. egyháztanács és a városi képviselőtestület tagja, tekintélyes földes szőlőbirtokos, Szathmáry Sándor e hó 23-ikán igen tragikus körülmények közt végezte be földi pályáját. 33 évi tanári szolgálat után a múlt évi szeptember hónapban nyugdíjazták s a még aránylag életerős s nem is oly nagy idejű férfi (59 éves volt), alig fél évig élvezhette a nyugalmat, sőt ez időnek is majdnem felét egy véletlen szerencsétlenség következtében nehéz betegségben szenvedve töltötte, mígnem a gyilkos kór véget vetett életének.
Akkoriban, mikor a szerencsétlenség történt rajta, megírtuk az esetet s olvasóink emlékezni fognak rá, hogy a múlt deczember utolján egy fehértói vidám kirándulásból hazatérőben az a baleset érte a nyugalmazott igazgatót, hogy kocsijával az út melletti árokba fordult. A dolog akkor csak balesetnek látszott, de több volt annál: halálos szerencsétlenség, mert Szathmáry az esés következtében gerinczvelő sérülést szenvedett, amelyből többé nem is bírt kigyógyulni. Egy sajátszerüen érdekes életpálya, mely a sors különös kedvezéseinek szakadatlan láncolatából látszott állni, ily megdöbbentően gyászos módon ért véget a boldogultnak halálával.
Mert valóban érdekes életpálya volt ez. A ki látta, hogy milyen szerény kezdetekből indult ki, s mily jeIentékeny magaslatra jutott, s ott, mint tört egyszerre ketté derékban: el nem kerülheti, hogy gondolkodóba ne essék rajta s akaratlanul is eszébe ne jusson, hogy minden hitetlenségünk daczára nyilván mégis van, kell lenni valamely felsőbb hatalomnak, mely az ember sorsát e világi életben intézi. A sors kedvezései, melyeket, keveset törődve az eszközökkel, kierőszakolunk, tán csak arra valók, hogy midőn az elért magaslatról büszkén tekintünk szét, onnét hanyatt-homlok lezuhanjunk, s esésünkkel tanulságul szolgáljunk más földi halandóknak.
Szathmáry Sándor élete pályája igen szerénysorsban kezdődött. Egyszerű földmíves ember gyermeke volt. 1853-ban született Halason, a gymnasium bevégzése után Budapestre ment felsőbb iskolákra, azokat azonban nemsokára otthagyván, népiskolai segédtanító lett itthon, majd 1878-ban segédtanár és tornatanító a helybeli gymnáziumban. Közben magán úton készült a tanári vizsgálatra, s azt 1881-ben letevén, rendes tanárnak választatott meg. Ugyanakkor megnősült s 1899-ben igazgatóvá léptettet elő. Ez állást nyugalmaztatásáig viselte, amellett pedig foglalkozott gazdálkodással, főleg szőlőtelepítéssel, mely utóbbi téren jelentékeny sikert ért el. A szabadelvű pártnak régóta tagja volt, s a helybeli pártkör utóbb elnökének is megválasztotta.
A boldogultnak gyermeke nem volt, özvegye (sz. Pethő Juliánná) s fogadott leánya Zseny Ilona maradt hátra, továbbá édesanyja özv. idősb Szathmáry Sándorné Somogyi Zsuzsánna, s egy testvére Szathmáry Antal és ennek gyermekei.
Emellett feleségével gyümölcs-gazdálkodással foglalkozott. Emiatt számos külföldi utat tett meg. A Nemzeti Munkapárt elnöke is volt. 1911-ben nyugállományba vonult, hogy csak a magángazdaságával foglalkozzon. Az évvégén, decemberben végzetes balesetet szenvedett egy fehértói vadászat, kirándulás utáni hazautazás folyamán. Kígyó téri (később: Apponyi tér, Gagarin tér, Ősök tere, Apponyi tér) otthonában három hónapon át gerincsérüléssel feküdt. 1912. március 23-án hunyt el. Felesége, Szathmáry Sándorné Pethő Julianna áldozatos munkával átvette férje helyét a gazdálkodásban. Szathmáry Sándorról ma már utca és egyesület is el van nevezve. Emléktábla őrzi nevét. Sírját rendszeresen rendbe tartják áldozatos magánemberek és civil szervezetek a régi református temetőben. A következőkben a korabeli sajtó búcsú gondolatait olvashatjuk.
"Szathmáry Sándor. A helybeli ref. gymnasium volt igazgatója, a halasi munkapárt elnöke, a ref. egyháztanács és a városi képviselőtestület tagja, tekintélyes földes szőlőbirtokos, Szathmáry Sándor e hó 23-ikán igen tragikus körülmények közt végezte be földi pályáját. 33 évi tanári szolgálat után a múlt évi szeptember hónapban nyugdíjazták s a még aránylag életerős s nem is oly nagy idejű férfi (59 éves volt), alig fél évig élvezhette a nyugalmat, sőt ez időnek is majdnem felét egy véletlen szerencsétlenség következtében nehéz betegségben szenvedve töltötte, mígnem a gyilkos kór véget vetett életének.
Akkoriban, mikor a szerencsétlenség történt rajta, megírtuk az esetet s olvasóink emlékezni fognak rá, hogy a múlt deczember utolján egy fehértói vidám kirándulásból hazatérőben az a baleset érte a nyugalmazott igazgatót, hogy kocsijával az út melletti árokba fordult. A dolog akkor csak balesetnek látszott, de több volt annál: halálos szerencsétlenség, mert Szathmáry az esés következtében gerinczvelő sérülést szenvedett, amelyből többé nem is bírt kigyógyulni. Egy sajátszerüen érdekes életpálya, mely a sors különös kedvezéseinek szakadatlan láncolatából látszott állni, ily megdöbbentően gyászos módon ért véget a boldogultnak halálával.
Mert valóban érdekes életpálya volt ez. A ki látta, hogy milyen szerény kezdetekből indult ki, s mily jeIentékeny magaslatra jutott, s ott, mint tört egyszerre ketté derékban: el nem kerülheti, hogy gondolkodóba ne essék rajta s akaratlanul is eszébe ne jusson, hogy minden hitetlenségünk daczára nyilván mégis van, kell lenni valamely felsőbb hatalomnak, mely az ember sorsát e világi életben intézi. A sors kedvezései, melyeket, keveset törődve az eszközökkel, kierőszakolunk, tán csak arra valók, hogy midőn az elért magaslatról büszkén tekintünk szét, onnét hanyatt-homlok lezuhanjunk, s esésünkkel tanulságul szolgáljunk más földi halandóknak.
Szathmáry Sándor élete pályája igen szerénysorsban kezdődött. Egyszerű földmíves ember gyermeke volt. 1853-ban született Halason, a gymnasium bevégzése után Budapestre ment felsőbb iskolákra, azokat azonban nemsokára otthagyván, népiskolai segédtanító lett itthon, majd 1878-ban segédtanár és tornatanító a helybeli gymnáziumban. Közben magán úton készült a tanári vizsgálatra, s azt 1881-ben letevén, rendes tanárnak választatott meg. Ugyanakkor megnősült s 1899-ben igazgatóvá léptettet elő. Ez állást nyugalmaztatásáig viselte, amellett pedig foglalkozott gazdálkodással, főleg szőlőtelepítéssel, mely utóbbi téren jelentékeny sikert ért el. A szabadelvű pártnak régóta tagja volt, s a helybeli pártkör utóbb elnökének is megválasztotta.
A boldogultnak gyermeke nem volt, özvegye (sz. Pethő Juliánná) s fogadott leánya Zseny Ilona maradt hátra, továbbá édesanyja özv. idősb Szathmáry Sándorné Somogyi Zsuzsánna, s egy testvére Szathmáry Antal és ennek gyermekei.
|
|
