Vigyázó Ferenc (Bécs, 1874. április 5. - Bécs, 1928. július 31.) édesanyja révén a Rákoskeresztúrt a 18. század elejétől birtokló Podmaniczky-család leszármazottja 1895-ben kapott grófi címet. 1905-től országgyűlési képviselő, rövid ideig Pest megye alispánja, 1918-ig a főrendiház tagja is volt. 1919-től visszavonult a politikai közélettől.

Puritán életmódja közismert volt. A kastélyt is bezáratta, ha Rákoskeresztúron tartózkodott, az intézői lakban lakott. Állítása szerint a kommün idején gyűlölte meg az épületet, ahol akkor szovjetház és vésztörvényszék működött. 80 évvel ezelőtti tragikus halála után Rákoskeresztúron temették el a családi kriptában.

A Podmaniczky és Vigyázó család földi maradványai a II. világháborúban a front átvonulásának idején és az azt követő zűrzavaros időkben eltűntek. Az 1906-ban épült mauzóleumot pedig 1965-ben robbantással lebontották. Területét a közelmúltban helyi kezdeményezésre feltárták, ott emlékhelyet alakítottak ki.

2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia és Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata ünnepségekkel, konferenciákkal, kiállításokkal emlékezik Vigyázó Ferencre és a neves gyűjteményt megalapozó apára, Vigyázó Sándorra. Ugyanebben az évben a korábbi Dózsa Művelődési Ház felvette Vigyázó Sándor nevét. Ennek a megemlékezés-sorozatnak az utolsó eseménye az Erdős Renée-Házban november 22-én nyíló kiállítás, amelyen a Podmaniczky-Vigyázó hagyaték értékes darabjai láthatóak.

Vigyázó Ferenc - apjához, gróf Vigyázó Sándorhoz hasonlóan - korának ismert műgyűjtője volt. Gyűjteménye, melyet a kortársak is igen nagyra értékeltek, Jankovich Miklós, vagy Apponyi Sándor gyűjteményeivel állítható párhuzamba. Végrendeletében, elhunyt szülei javaslatát követve, vagyona legnagyobb részét a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Kérése az volt, hogy a hagyatékához tartozó "összes ingóságok a nagy, összekötő és a kis kastélyban helyezendők el múzeumszerűleg." Az MTA tulajdonát képező "Gróf Vigyázó és báró Podmaniczky családi múzeumot" 1935. május 24-én nyitották meg. Az épület termeiben helyezték el a gróf óra-, fegyver-, serleg- és festménygyűjteményét az eredeti berendezési tárgyakkal egyetemben.

1944-ben, a front közeledtének hírére az anyag nagy részét ládákban a Magyar Tudományos Akadémia pincéibe szállították. Ezekből sok ma is az intézmény gyűjteményében található, más részük az Iparművészeti Múzeumhoz és a Magyar Nemzeti Galériához került. A Rákoskeresztúron maradó jelentős tételek pedig a háború áldozatává váltak.

A hagyaték részét képezte a több mint 1700 kötetet számláló könyvtár is. Ez, többek között 73 latin és olasz kódexet, négyszáz ősnyomtatványt is tartalmazott (például Thuróczy-krónikát).

Gróf Vigyázó Ferenc Széchenyi István óta a Magyar Tudományos Akadémia legjelentősebb adományozója volt, az intézményre hagyott vagyon pedig megszüntette az Akadémia I. világháború óta tartó financiális nehézségeit.

Az Erdős Renée-házi kiállításon a Magyar Tudományos Akadémia és Könyvtára, valamint az Iparművészeti Múzeum anyagából mutatunk be egy gazdag kollekciót, (ötvöstárgyakat, kódexeket, ősnyomtatványokat, festményeket, dokumentumokat, stb.), mely mintegy hetven évvel ezelőtt innen néhány száz méterre, a Podmaniczky-Vigyázó kastélyban mint múzeumban volt látható.